Utolsó lehelet

A szegény embert nem csak az ág húzza, de az árvíz sem kíméli.

 

 

Mint a járomba fogott

igavonó ökrök,

úgy  küszködik az élet.

Kötve a mozdulat,

bezárva a léttel a

lélek, menekülne,

de nem lehet.

Fekete felhőkkel

hömpölyög a végzet.

Tarolva viszi az utolsó leheletet.



Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#9. 2014. május 22. 22:43
Tragikus helyzet, félelmetes.
Együtt érzek a károsultakkal.

Remélem, nem érint közelről, kedves Mara.
Csilla
#8. 2014. május 21. 21:14
Megrendítő képek, a szaggatottság jól érzékelteti a gyászos hangulatot.

Ölellek:

Csilla
Mara
#7. 2014. május 21. 18:47
Drága Answer!

Köszönöm az értékelésedet.

Szeretettel ölellek: Mara
Answer
#6. 2014. május 21. 17:36
Nagyon drámai....
Sokszor egy élet munkája oda!
Hiteles, avaóságot tükröző sorok, gratulálok!
Szeretettel ölellek: Answer
Mara
#5. 2014. május 21. 16:07
Kedves Amarilla!

Köszönöm versemhez írt elismerésedet.

Szeretettel: Mara
Mara
#4. 2014. május 21. 16:06
Drága Karola!

Nagyon sajnálom, hogy ilyen rettenetben volt részed.

Köszönöm az elismerésed.
Sszeretettel: Mara
Amarilla
#3. 2014. május 21. 12:08
Szomorú élethelyzet, most sajnos sokakat érint...

Soraid jól átadják a tehetetlen küszködést, az elkerülhetetlen rosszat....
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek