Utazás közbeni gondolások

"... ösvényeimen ez játék ..."

 

frekvenciák káosza gyötör, … fáj

a tehetetlenség, mint kovakő

a szikrát, időmet fel nem gyújthatom

 

fekete lyuk szippant be, kifordít,

lim-lomjaim elemeikre bomlanak,

… és fehér lyukká lő ki,

a teremtés éppen létté növő oldalára

 

közben utolsó titkaim is kipotyognak,

mint zsebeimből a fillérek mosás előtt,

a terítéken villognak, sisteregnek

 

úszó gyűszűkké örvénylik táncuk

a gyűrűk közepén

 

bim-bam lüktetés, lüktetés,

a tengely torkokon ünnepi

gamma-buborék masnikkal,

… és sötét angyalcsikorgás

 

én meg gigászi amplitúdókat írok le,

oda-vissza és oda vissza,

szinte félisteni mersszel,

… persze már testetlen, portalan

 

a mindenség kulcslyukait áthasítva

hol egyszerre mindből minden irányba,

hol azokból váltogatva robbanok ki,

… talán génjeimben kódolt

 

ösvényeimen ez játék a tündérekkel

a szellemi útvesztők látására,

mint Sargasso szélcsendjében

a továbbúszó gondolatra várás

 

utamat újabb kőjelek húzzák magukhoz,

tovább és tovább,

közben eltűnéseimről álmodom,

hol és miért, … és miért én

 

mantra zümmög-zuzog az avarból,

számolgatom a virágporom szemeit,

mind-mind útra vágynak,

mielőtt a világ a semmit kilyukasztaná

 

szél fújja mandaláimat az égre,

a bámésznak csak sárkányok,

a bárányok fáznak, …

 

meleg színeket, mert zeniten a jégcsap

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
székács lászló
#3. 2018. június 10. 18:28
Betti, kösz! Még is hol és honnan hova? Na, talán legközelebb tisztább lesz a kép :o)
Laci
Zámolyi Betti
#2. 2018. június 10. 09:41
Különleges utazás éteri amplitúdókkal, ez fantasztikus!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Új ego