Üres a fészek

Egy gólyacsalád tragédiája


Kezemből kiesett a „gólyanapló", mikor megláttam, üresen tátongott ma reggel a nagyhalászi gólyafészek, mely a szeretetre méltó „Halász" családnak adott otthont.

Az ablakon kitekintve egyáltalán nem májusi kép tárult elém. Kegyetlen szél tépte, cibálta a szemközti parkban a juharfák ágait.

- Nem, ez nem lehet! - szorult el a szívem, nem sodorhatta el a vihar a négy gyönyörű, életre való, néhány napos fiókát!

Hamarosan jött a hír, tegnap délben holtan találtak egy gólyát Nagyhalászon. Mára bebizonyosodott, Hajnal, az anyagólya pusztult el, áramütés következtében.

Estig Halász, az apa melengette a kicsiket, de mikor megérkezett a darus kocsi, mellyel kimentették a négy árvát, hogy Nyíregyházára szállítsák, elrepült.

Voltak, akik látták, hogy reggel visszatért, és keservesen kelepelve hívta szép párját, Hajnalt, akivel példás családi életet élt.

 

Összefolynak előttem a betűk, mikor naplómban olvasom:

április 5. Reggelre meglett az első tojás. Hajnal türelmesen ül rajta, majd feláll, és gondosan rendezgeti körülötte a füvet, óvja, védi.

április 7. Az apa egy kartonlapot hozott. Ugyan, mi a terve vele?

április 8. A papírt felaprították, és beépítették a fészekbe.

április 10. Hajnal melengeti a tojásokat. Fejét oldalra fordítva kémleli az eget, mintha azt kérdezné: hol késik Halász? Megjött hamarosan, de nem üres csőrrel. Két nylon tasakot is szerzett, egy csíkosat és egy színtelent. Nehezéket helyez rájuk, hogy el ne fújja a szél.

 

Teltek a napok, hetek, s szépen, sorban kikeltek a fiókák. A két gondos szülő felaprította nekik a megszerzett táplálékot, amit mohón ettek. Volt, aki testvére csőréből is ki akarta venni a falatot.

 

Utolsó képem róluk, hogy Halász megérkezett, Hajnal felállt, és szeretettel borultak össze a négy hófehér kicsinyük felett, gyönyörködve bennük.

 

A kis árvák biztonságban vannak, gondoskodnak róluk, bár a vadászatot nem lesz, aki megtanítsa nekik. Mindig hátrányosabb helyzetben lesznek, mint családban nevelkedett társaik.

 

Mi érezhet Halász? - vetődött fel nem csak bennem, de sok állatbarátban. Ez a madár második párját vesztette el áramütés következtében.

Magam is részt vettem már gólyafelmérésen, és láttam, milyen veszélynek vannak kitéve ezek a nagy madarak. Minden évben sok tragédia történik.

Hazánkban oly sok mindenre van pénz. Kihasználatlan, általában üresen álló közösségi házakra, sportlétesítményekre, dúsgazdag vállalkozók támogatására.

Miért éppen a nagyfeszültségű vezetékek szigetelése nem oldható meg hosszú évek óta?

Az már szép eredmény, hogy néhány gólyafészket bekameráznak, hadd lássák az emberek, mennyire szeretetre és tiszteletre méltók annak lakói. Miért nem telik arra, hogy a környéken szigetelve legyenek a vezetékek, és a megfigyelhető madarak biztonságban élhessenek? Hány gólyának kell még elpusztulnia, hogy az illetékesek átérezzék Halász és társai tragédiáját?

Az ember felelősséggel tartozik a körülötte lévő - általa alacsonyabb rendűnek ítélt - élővilág fennmaradásáért, így azért is, hogy a bekamerázott fészkekben ne tragédiák történjenek, hanem az élet megújulásának, szépségének lehessenek tanúi a szemlélődők.

 

Csak reménykedni lehet abban, hogy Halász harmadszor is új párt választ, s lesz egyszer ismét boldog élet a nagyhalászi fészekben.

A megismétlődött szomorú esemény után talán szigetelve lesznek nem csak a nagyhalászi fészek környékén, de az egész országban a madarak számára gyilkos vezetékek, s „a drága szép alföld hűséges lakója" biztonságban nevelheti fiókáit.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#18. 2014. június 2. 20:14
Kedves Karcsi!
Sajnos, meg kellett válnunk madárbarát kertünktől, de
Boldog Sanyi és Huber Attila - akikkel feltehetően gyakran találkozol - biztos emlékeznek rá.
Voltak kemény telek /pl. a tátrai tragédia után/ mikor több száz madárvendégem napi egy zsák magot elfogyasztott.

A Természettudományi Múzeumban volt jó néhány éve egy MME rendezvény, ott tartottál tájékoztatót.
További sok sikert kívánok munkádhoz!
előzmény: hozzászólása, 2014. június 2. 19:43
Juhász Kató
#17. 2014. június 1. 20:58
Kedves Nagy Károly!
Köszönöm megtisztelő figyelmét. Nagyra becsülöm munkáját, melyet szárnyas barátainkért végez.
Találkoztunk már évekkel ezelőtt az MME rendezvényén egy monitoring kiértékelésen. A Gömör-Tornai csoport tagjaként vettem részt éveken át madárfelmérésben, a varbóci körzet volt a miénk. Egy nyáron gólyafelmérést is végeztünk férjemmel, 21 településen,
így sajnos szembesültem a madarakat fenyegető veszélyekkel. Bízom benne, hogy társadalmi összefogással mielőbb biztonságosabb viszonyokat lehet teremteni a gólyák számára.
Folyamatosan követem Halász sorsát, köszönöm,
hogy a kamerák működtetésével lehetőséget biztosítanak a madarakat szerető emberek számára, hogy életükbe bepillantsanak. Gratulálok Szalay Ritának is áldozatos munkájához.
előzmény: hozzászólása, 2014. június 1. 20:08
Juhász Kató
#16. 2014. május 18. 17:34
Kedves Jana!
Köszönöm, hogy olvastad, és megosztottad.
Nagyon sok madárszerető, jó szándékú ember van,
de a gólyák áramütés elleni védelmének biztosítása sok pénzbe kerül. Úgy értesültem, csak 2020-ra lesz megvalósítható a vezetékek szigetelése.
Reménykedem, hogy a milliárdosok között is akad egy madárbarát, akinek szép gyerekkori emléket idéznek a gólyák, és tenni akar értük.
előzmény: Ruder - Jana hozzászólása, 2014. május 18. 12:12
Ruder - Jana
#15. 2014. május 18. 12:12
nagyon szép, megható írás. Utólagos engedelmeddel elvittem a linket, ide:

www.facebook.com/groups/353845664742626/
Juhász Kató
#14. 2014. május 18. 10:39
Kedves Ágnes!
Minden ember lelke szép, de van, akié még szunnyad.
Talán ha a leggazdagabb emberek nem azt mutogatnák országszerte terjesztett fotókon, hogy kinőtték a zakójukat, hanem azt, hogy biztonságos körülményeket hoztak létre a gólyafészkek körül, vagy azt, hogy a szegény, de tehetséges gyerekek is tanulhatnak, akkor mondhatnánk, hogy Magyarország jól teljesít. Ezzel az ő lelkük is megnyugodhatna, hiszen ismerik az igét:
könnyebb a tű fokán a tevének átmenni...
Nagyon remélem, Halász talál új párt magának.
Köszönöm, hogy olvastad.
előzmény: agnes-senga hozzászólása, 2014. május 17. 20:13
agnes-senga
#13. 2014. május 17. 20:13
Ez egy családi tragédia. Pedig védelmet és törődést érdemelnének, hisz egyre kevesebben vannak. Szép írásodban benne van lelked szépsége is. Remélem Halász ismételten talál párt magának. Szíven olvastalak.
Szertettel agnes
Juhász Kató
#12. 2014. május 17. 14:48
A madarak életünk szerves részei. Amíg körülöttünk vannak, szinte észre sem vesszük, természetesnek tartjuk jelenlétüket. Mikor azonban már nincsenek - mint nálatok is - sivárabb lesz nélkülük az élet.

Óvni kellene őket, minden lehetséges módon.
előzmény: Mara hozzászólása, 2014. május 16. 21:41
Juhász Kató
#11. 2014. május 17. 14:42
Kedves Csilla!
Ez a hűséges madár - ha életben van - visszatér korábbi fészkéhez. Ki tudja, hol érte tragédia őket.
A szélsőséges időjárás sok kárt okoz a madárvilágban,
de az emberi tevékenységek hatására is rengeteg madár pusztul el.

Köszönöm, hogy olvastad figyelemfelkeltő írásomat.
előzmény: Csilla hozzászólása, 2014. május 16. 21:03
Mara
#10. 2014. május 16. 21:41
Drága Kató!

Ezt sokszorosítva osztogatni kellene az egész országban.
Te nem csak az embereket, de az állatokat is nagyon szereted.
Tudod drága Kató, az én falumban már nincsenek gólyák. Valamikor gyerekkoromban rengeteg volt belőlük, ma nem láthatsz sehol egyet sem. rettenetes!

Ahogy Csilla írja, bár azok is olvasnák írásodat, akik illetékesek lennének tenni valamit.

Szeretettel gratulálok és puszillak: Mara
Csilla
#9. 2014. május 16. 21:03
Drága Kató!

Állatbarát lelked szépsége sugárzik az írásodból. Jó lenne, ha az illetékesekhez is eljutna ez a segélykiáltás.
Nyalkai kertünk felé menet, Pázmándfalun sajnálattal láttuk, hogy idén üres a gólyafészek. Pedig eddig minden tavasszal menetrendszerűen megérkeztek a lakói.
Juhász Kató
#8. 2014. május 16. 14:41
Évikém, 1998-tól van állatvédelmi törvényünk. Így kezdődik: "Az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége."

Írod, van, aki az állatokat nem szereti. Mahatma Gandhi szavait juttattad eszembe: "Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik."

Köszönöm, hogy elolvastad a gólyacsalád tragédiáját.
előzmény: siktár éva hozzászólása, 2014. május 16. 10:32
Juhász Kató
#7. 2014. május 16. 14:35
Valóban, családi tragédia. Az anya nincs többé, párját rendkívül megviselte eltűnése, már hajnalban sötétben ment keresni. A négy apró fióka sorsa még nem tudni, hogy alakul.
Gondolom, arra célzol, hogy sok ember életlehetősége sincs biztosítva. Igen, éppen tegnap hallottam egy idős embert panaszkodni, hogy már nem tudja kiváltani az életfontosságú gyógyszerét. Éppen ma jelent meg a 100 leggazdagabb magyar listája. Ők viszont százmilliárdokban mérik vagyonukat. Nagy a társadalmi igazságtalanság.
előzmény: Answer hozzászólása, 2014. május 16. 09:36
siktár éva
#6. 2014. május 16. 10:32
Kedves Katica!
Remekül megírt prózádban betekintést nyerhettem csodálatos, érzékeny lelkivilágodba, ugyanakkor felelősségtudatod eklatáns példája a prózád.

Aki az állatokat nem szereti - van ilyen sajnos, olyan is, aki az embereket sem -át sem tudja gondolni, hogy mit "érezhet" egy magára maradt madárfióka. Pedig ő is érez.

Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi
Answer
#5. 2014. május 16. 09:36
Igazi tragédia ami történt.
A gólyák egyedszáma folyamatosan csökken.
Betegségek, külföldön a vadászatuk, fészkelési lehetőségeik csökkenése mind belejátszik ebbe.
És most az áramütés.
Bizony az illetékeseknek, akik tehetnek az állatok védelmében, komoly felelősségük azok (és nem csak a gólyák) életlehetőségeinek a biztosítása.
Szívet szorító, tenni akarásért kiáltó írás!
Juhász Kató
#4. 2014. május 16. 07:37
Mit érezhet Halász? - így helyes.
Elnézést, egy betű lemaradt.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!