Urbán-Szabó Béla: Nőnapi emlékezés

"...Én is szeretem azt az egy nőt...."

 

A figyelem az év egy napján különösen a nőkre összpontosul, mégpedig a nőnapon.
A gyermek már együtt él édesanyjával születése előtt, és a születésénél fogva élete során mindig kapcsolata van a nőkkel, a bölcsőtől, amíg él, a sírig.
Anyaként, nagymamaként, testvérként és számtalan szerepben van jelen életünkben a nő. Ők teszik széppé, elviselhetővé, emberibbé ezt a világot.
A nőkhöz versek, zeneművek, regények íródtak, festmények, szobrok, filmek készültek róluk, tudósok, politikusok voltak közöttük.
A munkabírásuk fantasztikus, kikezdhetetlen.
A jóságuk, a gyöngédségük utolérhetetlen és pótolhatatlan.
Ők fogják össze a családot, számon tartják a családi eseményeket.
Vannak köztük szigorúak, kemények, mikor mit követel meg az élet. De legjellemzőbb rájuk a lágyságuk és a kedvességük.
Kívánom minden férfitársamnak azt az egy nőt, akivel élhetnek hosszú életet, akivel megélhetik a szerelem teljességét, szépségét. Én is szeretem azt az egy nőt.
A nők azok, akikért érdemes volt megszületni, akikért érdemes élni.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek