Urbán-Szabó Béla: Hol vagy?

"...A szeretet vállalás kérdése, és ahol szeretet van a vállalás nem kérdés..."


- könyvajánló -


Schäffer Erzsébet különleges szereplője, szerzője irodalmunknak. Évtizedek óta munkatársa, újságírója a Nők Lapja című hetilapnak.   

       És időről időre könyvvel is jelentkezik. Ennek egyik példája a Hol vagy? című kötete, amely 2017-ben jelent meg a Centrál Médiacsoport Kft. gondozásában.   

        A könyv műfaját szinte lehetetlen meghatározni. Talán napló, emlékirat, szerelmi vallomás.... A kötetet elolvasva mindegyik külön-külön is igaz, és együtt is.           

        A könyv Schäffer Erzsébet és férje kapcsolatáról, szerelméről szól visszaemlékezésszerűen.           

       Találkozik egy fiú és egy lány, szerelmesek lesznek, összeházasodnak, lesz négy gyermekük, három lány és egy fiú, és aztán lesz hét unoka.

       Eddig ez egy hagyományosnak tekinthető családmodell. Amitől eltér és különleges, hogy a családfő, Schäffer Erzsébet férje beteg lesz, teljesen magatehetetlen és kommunikációra képtelen.

       A könyv címe Hol vagy? A válasz maga a könyv, a másik ott van, jelen van, akit elfogad, akiről gondoskodni kell, aki ott van a másik szobában, akit lehet simogatni, szeretgetni.

       A gondoskodás, a szeretet kötelezettsége belső kényszer, ezért jelenthet boldogságot. A szerző írja: „...Itt kell lennem...itt kell lennem minden reggel fél hétkor. Amíg csak lehetek. Nem teher, nem kereszt, valami másféle kényszer. Belülről jön, és szorongató boldogságot okoz..."

       A szeretet vállalás kérdése, és ahol szeretet van a vállalás nem kérdés.

       A feleség, amikor a férje beteg, teljesen magatehetetlen lesz, akkor döbben rá, hogy mennyire szereti ezt a férfit, a férjét. Ez a szerelem akkor teljesedik ki, amikor a köznapi tapasztalat szerint be szokott fejeződni.

       A férfi és nő kapcsolatról - a szeretetről, a szerelemről - a legszebb leírás amit valaha olvastam: „...Most a testemmel ráhajolok a testedre, a két kezemmel fogom a beteg kezedet, a szám az arcodat simogatja, mint kinyílt szirom, úgy érintem az arcodat, finoman a szádat, éppen csak érintés ez, hogy a bőrödön át az érzékeny idegszálak üzenete a rendeltetési helyére érjen - a megtépázott agyba és szívbe. Hogy itt vagyok, hogy nem hagylak el, hogy veled, mindig veled, egészen, míg lélegzetet hagy venni a Végtelen Rend..."

A szerelem regénye ez.           

       A test apró rezdülésekkel, ellazulásokkal válaszol... Ez a „közös hang".

       Egy szerelem, egy házasság általában nem viseli el ezeket a problémákat, amiket az ő házasságuk. Ettől viszont ők erősödtek, és nem gyengültek.           

       Ahogy az írónő mondja Elisabeth Kübler Ross szavaival: „... Minden próba. A csapás, a legnagyobb veszteség - még amikor azt mondjuk is, „ha ezt előre tudtam volna, inkább halált választom" - ajándék,..."

       Mert mi a szeretet, a szerelem? Mi a boldogság?

       Schäffer Erzsébet könyve arról is szól... Ez egy végtelen egyszerű történet. Szeretni kell szerelemmel. És ez erőt, hitet ad az embernek minden körülmények között.

       Ebben a könyvben a szerelem nem egy szentimentális lányregény, nagyon is földön járó.

      Schäffer Erzsébet évek óta nap, mint nap gondoskodik a férfiról.

És közben éli a boldogságot, amit az a másik jelent, hogy van.

      Arról szól ez a könyv, hogy nem sok kell a boldogsághoz. Feltétel nélkül szeressünk... Schäffer Erzsébet ezt tudja, érzi, vállalja és lehet, hogy éppen ezért boldog. Így legyen és így maradjon, amíg a jó Isten is így akarja!

       Ezt a könyvet, a benne foglaltakat tanítani kellene. Egyszer azért, hogy milyen kevés kell a szeretethez, a boldogságunkhoz, másrészt milyen sok, amikor át kellene lépnünk a korlátainkon. Változtatnunk kellene, amikor, amikben jól éreznénk magunkat a magunk és párunk örömére.

       A szeretetszolgálatról szól ez a könyv, arról, amiről a mindennapi életünk a legkevésbé szól...

       Sajnos.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Október 23-ára