Underground oltárképek

Gulyás Gábor filozófus, a budapesti Műcsarnok igazgatója június 5-én 18 órakor nyitotta meg Legéndy Jácint külföldi viszonylatban is rendhagyónak számító Underground Oltárképek című kiállítását.

 

Gulyás Gábor filozófus, a budapesti Műcsarnok igazgatója június 5-én 18 órakor nyitotta meg Legéndy Jácint külföldi viszonylatban is rendhagyónak számító Underground Oltárképek című kiállítását a Magyar Műhely Galériában. A tárlat, amely június 28-ig tekinthető meg, szimultán bemutatott kollázsciklus és nyomólemez installációkon keresztül szembesíti a látogatót az eredetiség, az önarckép, a fogyasztói kultúra okozta elidegenedés és a befogadás kérdéseivel.



  Gulyás Gábor kártyalapokhoz hasonlította a kiállított kollázsokat és a velük szimultán bemutatott nyomólemez installációkat. „Játszma, ahol nem mi osztjuk a lapokat, hanem bennünket használnak, velünk játszadoznak"- kezdte a megnyitót a filozófus. A kártyalapszerűen elrendezett kollázsok karakteres alakjai fent és lent, valamint fejjel lefelé helyezkednek el, határaikat pedig betűk jelölik ki. „Legéndy Jácint világa szöveguniverzum. Szinte mindenhol vannak szavak, szövegfoszlányok, művészi attitűdje szürreális, álomszerűen konspirálódó világot láttat"- mondta Gulyás Gábor.

A galéria bal oldalán, illetve a bejárattal szemközti oldalon az Underground oltárképek intermediális kollázsciklus darabjai láthatók 4/4-es osztásban, mindkét nyolcas egység közepén egy nagyobb méretű, eltérő struktúrájú, szerkezetükben szárnyasoltárra emlékeztető művel. A képek színezett fóliák, laminált papírnyomatok, újságkivágások, fémelemek, ofszet nyomólemezek, papírvágatok felhasználásával készültek, rajtuk pedig a költő kézzel írt versei olvashatók. A speciális üvegkeretbe csúsztatott nyomólemezek a galéria jobb oldalán, illetve a bejárati oldalon helyezkednek el monumentális minimalista kép-szöveg örvényt alkotva, középen hangsúlyosabb nagyításban a 2006-os Központi Zóna kötet borítói láthatók. A bejárathoz közeli oszlopok oldalán az író önarcképei láthatók, speciális üvegkeretbe csavarozott vizualizált versek társaságában,  remek átjárást teremtve ezáltal a nyomólemez installáció és a kollázsok között, tekintve, hogy a  fotók hasonló jellegűek voltak, mint az installációban szereplő képek.

 Az író verseit egyébként az elmúlt évek folyamán olyan nívós irodalmi lapok publikálták, mint a Kortárs, Jelenkor, Liget, Litera, Hitel vagy az Új Forrás.

Gulyás Gábor az önarckép fontosságát hangsúlyozta, amikor azt mondta, hogy a kiállítás darabjait szemlélve tulajdonképpen mi, látogatók nézünk vissza önmagunkra. A mi világunk tükröződik a folpakkszerű réteggel bevont kollázsok szemlélése közben, emlékeztetve minket létezésünk kissé torzított, kusza terepére, ahol a repedések fontosabbak, jelentőségteljesebbek, mint a sima felületek. A kiállítás e különleges technikával mutat rá az eredetiség nehézkes hozzáférhetőségére. Az áttetsző csomagolás minden művet vizuális idézőjelbe tesz, felidézve ezáltal a modern és posztmodern kor egyik alapélményét, illetve a fogyasztói kultúra okozta elidegenedést.

 

A konstruktivista elrendezettségű nyomólemez installáció és a kollázsok közegében a néző beleolvad a nyomtatott termékek bűvkörébe.  „Az üzenet, legyen az képé vagy szövegé, reprodukálhatósága és befogadása csakis tőlünk, a mi hozzáállásunktól függ. „A kiállítás arra bíztat, merünk- e mi magunk is reprodukálóvá, teremtővé válni."- mondta a kiállítás megnyitójának zárásaképpen Gulyás Gábor.

 

 

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek