Újjászületve

Az egészséget leginkább a súlyos betegségből gyógyult emberek tudják értékelni.

 

Krisztina mosogatás közben erős fájdalmat érzett az oldalában, és megszédült. Egyedül volt otthon, férjének egy távoli városba kellett utaznia. A szokatlan rosszullét váratlanul érte. Megtörölte kezét, és ledőlt a nappaliban a kanapéra. Rövid pihenés után enyhült a fájdalom, és telefonon felhívta párját.

-          Pihenj, vegyél be fájdalomcsillapítót! Holnap igyekszem haza, és elmegyünk orvoshoz - mondta a férj.

Hosszabb ideje sejtette már az asszony, hogy valami nincs rendben a szervezetében, de munkája és napi teendői mellett egyre halogatta az orvosi vizsgálatot. A fájdalom hevessége most rákényszerítette, hogy segítséget kérjen egy elismert szakorvostól, aki az előzetes vizsgálatokat elvégezve így szólt:

-          Asszonyom, elkerülhetetlen a műtét. Nagy valószínűséggel jóindulatú a daganat, de feltétlenül el kell távolítani. Döntse el, mikor áll készen, mert két hónapig munkaképtelen lesz utána.

Krisztinát villámcsapásként érte a hír. Nemrég ment új munkahelyre, félt attól, hogy betegsége miatt felmondhatnak neki. Ott volt a családja, férje és két felnőtt gyermeke, akikkel közös háztartásban éltek, s ő gondoskodott róluk. Negyvenhét évesen, a szülésektől eltekintve még nem volt kórházban. Felmerült benne a gondolat, mi lesz szeretteivel, ha nem éli túl a beavatkozást?

A kórteremben - ahol elhelyezték - két jóval fiatalabb szobatársa lett. A huszonnyolc éves Erika és a harminchárom éves Zita izgatottan várták vizsgálati eredményüket. Meglepően fegyelmezetten vették tudomásul a kezelőorvosuk által közölt hírt, hogy betegségük rosszindulatú. 

A három asszonyt egy napon műtötték, egymást követő órákban. Krisztina az intenzív osztályon magához térve iszonyú fájdalmat érzett, de kapott egy injekciót, és mély álomba szenderült.

 A szobatársak - mikor elváltak - megígérték egymásnak, hogy telefonon kapcsolatot tartanak. Ez egy ideig működött is, de a fiatal nőkön a műtét ellenére elhatalmasodott a betegség, és nem éltek sokáig. Erikának három, Zitának két gyermeke maradt anya nélkül.  Krisztina a bajban is szerencsésnek érezte magát. Otthonába távozva családja segítette, támogatta, hogy mielőbb talpra álljon. Betegtársaiért aggódva élte át igazán, mekkora érték az egészség. Amíg megvan, olyan természetes, mint a levegővétel.

A család segítsége mellett erőt adott neki, hogy új munkatársai rendszeresen látogatták, biztosítva, hogy visszavárják. Két hónappal a műtét után megerősödve, először szánta rá magát, hogy autóbusszal utazzon. Már az utcára lépve különös érzés kerítette hatalmába. Zöldebbnek látta a füvet, mint régen, a rügyeiket bontogató fák mintha megszólították volna:

-          Nézd, új életre keltünk!

Nem tudott betelni a rigók tavaszt köszöntő dalával. Csodálattal nézte a máskor oly természetes külvilágot. Rámosolygott az emberekre, s azok visszamosolyogtak rá. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy újjászületéséért elmondjon egy imát. Az autóbusz megállójában maga elé engedett mindenkit, majd leült az ajtó melletti ülésre. Végtelen béke, nyugalom áradt szét lelkében. Szeretettel szemlélte a busz ablakából a tavaszi napsütésben sétáló járókelőket.

-          Milyen szép a világ, és milyen jó élni - gondolta, mikor egy leszálláshoz készülődő fiatalember odafordult hozzá.

-          Asszonyom, ne haragudjon, hogy megszólítom, de valami különleges szépség sugárzik önből.

Krisztina szólni sem érkezett, mert az utas leszállt.

-          Talán a boldogság szépített meg, a tudat, hogy meggyógyultam - adta meg gondolatban magának a választ, és mosolyogva nézett a járdán tovahaladó, ápolt haját lófarokban viselő művészforma fiú után.  

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#7. 2014. október 9. 22:18
Drága Mara!
Már nagyon hiányoltalak. Örülök, hogy jól vagy.
Nagy öröm számomra, hogy találtál könyvemben hasznosítható ötleteket az egészséged védelme érdekében.
Kívánok továbbra is jó egészséget, és alkotó kedvet!
Szeretettel ölellek: Kató
előzmény: Mara hozzászólása, 2014. október 9. 18:38
Mara
#6. 2014. október 9. 18:38
Üdvözöllek drága Kató!

Élethű írásodhoz nagy szeretettel gratulálok!
Sokat gondolok Rád, amikor a könyvedet lapozgatom hol ezért, hol azért, és hálás vagyok érte, mert nekem sokat segített, segít.

Azóta nem kényszerülök ülve átszundikálni az éjszakát, lefekhetek, mint ifjú koromban.

Szeretettel ölellek: Mara
Juhász Kató
#5. 2014. október 8. 21:59
Jól látod, nagyon fontos a prevenció, megfelelő életmóddal.
A betegségek egy része elkerülhetetlen, de nem mindegy, milyen kimenetelű a baj.

Az egészség az egyik legfontosabb érték az életben.

Örülök, hogy tetszett.
előzmény: Answer hozzászólása, 2014. október 8. 19:04
Juhász Kató
#4. 2014. október 8. 21:52
Igazad van abban, amit az idős emberek egészségügyi ellátásáról írsz. Sürgősségi ellátást végző osztályon mondta egy orvos, mikor egy családtagomat 7 órás várakozás után ellátta, hogy a hosszú várólisták rendszere nem véletlenül lett átvéve, nyugati tapasztalatok alapján. Ezért kell az öngyógyítást bizonyos szinten elsajátítani.
Az élet érték, még ha sok szenvedéssel jár is, és az idős embereknek önbecsülésüket meg kell őrizni.
Sajnálatos, hogy tény, megalázóan bánnak az öregekkel sok egészségügyi intézményben.
Answer
#3. 2014. október 8. 19:04
Bizony igaz, az egészséget természetesnek vesszük, pedig nem az.
Őrizni kell amennyire lehetséges.
Persze vannak olyan esetek, amikor nem lehet.
A főhős szerencsés, túlélte, amit társai nem.
Jól ábrázolod ráébredését, mit is jelent élni.
Tetszett, gratulálok!
karola
#2. 2014. október 8. 14:45
Igen, csak az értékeli az életet, akihez már közel volt a halál.
Ifjú korban még van remény, de ha elfogy a szervezet ereje, nincs megoldás.
Nem törekednek az idős emberek gyógyítására, felesleges kiadás ez - az illetékesek ezt gondolják - ezért sok idős ember korábban elmegy. Haszontalannak tartják, megvetik, megverik, kirabolják, nem tisztelik...
Ezért nincs is értelme harcolni a szenvedés meghosszabbításáért.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek