Új fejezet új élmény s új fantázia

Nagyon fontos, hogy néha önmagunkba szálljunk s onnét induljunk útunkra

Új fejezet, új élmény s új fantázia

Nehéz elképzelni valamit, amit az ember nem tart etikusnak, de nagyon ki szeretné próbálni. Mert annyira vonzó s izgalmas lehet az egész, de lehet, hogy másokat ezzel megsért, viszont mindig ott az a de! Az az elrejtett vágy.

Úgy, hogy új utamon kezdek elmélyülni a dolgokban, hogy mi is hogyan kéne, történjen. Abban a pillanatban, mikor rájöttem, hogy korom miatt még mindig diszkriminálva s lenézve vagyok, úgy döntöttem, hogy hagyom, hogy a dolgok csak úgy átjárják testem, elmém s lelkem egyben.

Fantáziámat kitárom s jó, mert ezzel fejlesztem önmagam, s most jön ismét az önmagam felismerése annak kutatása s feltárása.

Nagyon izgulok a későbbiekben mi is fog történni, nagyon élvezzem, hogy ismét minden a régi kerékvágás szerint működik s bizsergek már a kíváncsiságtól. Vannak még olyan részek, amit el kell érnem az önmagam elfogadásával szemben. Úgy, hogy a kiteljesedésem útjába indultam s kíváncsian várom fejlődésem...

Ahogy mondják cseberből vederbe, körülbelül én is abba a helyzetben találom magam. Egyik percben indulékony vagyok, a másik percben viszont teljesen összetörve érzem magam. Már elegem van a sok frusztrált emberből, mert szép lassan én is azzá válhatok s elgondolkodható, mert eléggé fiatalnak s kellőnek találom magam. Nem tudom, miért futok, rohanok s teszem tönkre magam, ha nincs kinek kitárjam szívem s kiöntsem lelkem.

Mindenki csak egyre gondol ebben az életben, mindenki önző s magának való, úgy hogy nem tudom mit keressek itt, s őszintén, újra s újra fölteszem ezt a kérdést miért vagyok én itt, ezen a Földön, mire jó ez az egész. Nem szerettem az életstílusomat s nem szerettem az egész játékot. Szép lassan, de biztosan egyedül maradok.

Még bennem él az a passzió s az a vágy, hogy legyen valami más is az életemben nem csak a rutin, ami mindig széttipor, és mindig mindent elront. Még nem vagyok felkészülve, hogy lemondjak minden jóról s minden izgiről, s fáj mindenem s elégedetlen vagyok mindennel s minden nem úgy alakul, ahogyan szeretném.  Csak mind én teszem ezt önmagammal, talán csak az én fejemben van.

Megjátszani önmagad....

Az ember mindig megpróbálja színlelni önmagát, dönteni s uralni a helyzetét. De mikor átesik azon a ponton, amikor már nem megy az önuralom, elveszti fejét. Eléggé szomorú is lehet, én is felébredhetek hasonló helyzetben egyedül majd egy szép nap. Azért is fontosak a megérzéseim, hogy hideg fejjel lássak s tudjak gondolkodni. Elég sűrűn használom e kifejezést, hogy "hideg fejjel" minden a szuggeráción múlik. Mikor már próbálom bemesélni önmagamnak, az önkontrolt.

De viszonylag eddig nagyon jól működik a dolog, kezdem nem kívánni ezt az egészet, már magamba szívtam elég tanulmányi anyagot, amivel már önmagamon segíthettek s én most ki tudom jelenteni, hogy bármikor meg tudok állni, viszonylag a saját lábamon. Lehet, hogy a vágyaim megmaradnának, viszont már nem olyan mind az első érintés s az első meglepő dolog s egy idő után rutinossá is válhatok. Úgy, hogy mindennek a megelőzése érdekében, visszaléphetek bármikor. Kérdés, hogy akarom e vagy sem. Visszafogom, tartom magam, hogy ne tegyek semmit sem ő mellette, ne kívánjam az érintését a lélegzetét a behatolást, a kontrolt, a vezetést, a feladást.

A férfiak, mint valami gyerekek...

 Mind gyerekek, kortól eltekintve. Néha nehéz velük bánni s néha könnyebb manipulálni őket. Sírnak s adni kell nekik mellet. S néha meg is kell büntetni őket, mert rosszak voltak. Kellemetlenséget meg fájdalmat okozhatnak olykor. Egy idő után közbe léphet egy másik női személy, egy kis élvezet, úgymond kaland számukra. De akkor van a baj, mikor az érzelmek is közbelépnek, elkezdenek táplálni reményeket. A legrosszabb, ha egy kolleganővel teszik mind ezt, mert attól eléggé nehéz szabadulni. Förtelmesen hazugok s szeretnek színlelni, akkor is, ha valami nagyon nyilvános, ők akkor is azt hiszik, hogy mi nők buták és felületesek vagyunk. Nekünk nem elég egy szép szó, vagy egy hazugság a szemünkbe, hogy attól érezzük legalább jobban magunkat. Nekünk is van szükségünk arra a porció szexre, ami minket is fellazít, mert azért vagyunk sokszor frusztráltak, s azért nem találjuk helyünket.

Rájöttem egy nőnek is épp annyira fontos a szex, mint egy férfinak. Az hülyeség, s ámítás, hogy mi kibírjuk. A fenét! Épp annyira kívánjuk, mint ők.  Szeretünk dominálni néha, de végképp szeretjük, ha minket dominálnak s meghódítanak s letipornak.

Fontos egy férfinak, hogy érezze, hogy kellenek nekünk, hogy igen is érezzék, hogy ott állunk mellettük. Szóval, mi vagyunk mégis ösztönileg azok, akik teszünk valamit ez érdekében. Ez lehet a lelkünk, a szívünk miatt. Kitárunk nekik mindent, felszolgáljuk tálcán érzelmeinket, hogy illedelmesen fosszanak meg tőlük.

S ha akarjuk ezt csinálni, tesszük s megyünk tovább, s nap, mint nap harcolunk, mert akarjuk ezt tenni....úgy, hogy ki az okos bolond bízza!? Magunkba kell szállnunk s elgondolkodjunk mind ezen.....


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Az ablak