Új élet, nélküled...

Természetesen ez se történt meg, csak fantázia... Helyenként kissé asszociációs gyakorlat... Megindokolja a múltkori versem témáját és kissé továbbviszi azt.. Ha nehéz érteni, bocsi...:)

 

 

Őszinte voltál mikor megígérted:
"Sose hagysz el, ígéred..."?
Ébressz fel és mondd:
Csak álmodok!
És ugye még szerelmes vagy belém?
Ezen gondolkozok egy kórterem közepén,
Míg az orvosok kint azt gondolják:
Csak egy újabb fiú akit megölt egy lány...

 

Eljött a pont, vége...
Azt hiszem kilépek... végleg...
Új életet kezdek, nélküled.
"Kezdek" vagy "vesztek", már nem lényeg...
Hiába sírsz, vagy reménykedsz,
És csókolsz ajkakat mik nem az enyémek...
Nem volt elég éles a kés,
És nem volt elég mély a sérülés...

 

Ahogy végiggondolom, azt hiszem:
A kis Mona Lisa hazudott nekem.
Nem akarok több hazugságot, szeress!
Döntsd el kellek neked vagy nem...
Akarod hogy itt legyek neked?
És akarod érezni az illatom a testeden?
El tudlak engedni? Végleg?
És vajon eltudsz engedni? Végre?...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#3. 2011. június 16. 14:35
Érzelmek hullámzása.
Sok kérdés válaszra vár...
Szeretettel: answer
Balage
#2. 2011. június 16. 11:17
Érthető vagy, ne aggódj ;o)
Kérdés, kinek kéne a másikat elengedni? Neked, vagy neki?

Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!