Tyúkszem

.

kitették a szűrömet, bizony,

eső, hólé áztat cipőm talpán át,

a hiányaim szarusodásait,

orrán, száján keres lyukat, és talál,

kényeztet fagyos nyirkával,

tocsogok műélvezetként múltamban,

én nem találom a hibát

a nem tér, nem idő diszlokációja

fényfosztások kötései a szülést

vibrálásokkal árnyékolják,

megkapom első, vagy utolsó,

legeslegutolsó alamizsnám,

a kenyérmorzsa szemeket, a szemeket,

a mindenség útjaira, életet,

hogy megtaláljalak, fényedben

ott, ...

a koponyák hegyén, a gyalázatot

... és azóta kiterítik azt nagy-nagy

asztallá, közössé,

szétkenni, ráolvasással,

más emberekre, a kecskepásztorok,

mindennapi betevőnek,

szikla bálvánnyá a keresztet

... imádni