Tyúkszem

.
kitették a szűrömet, bizony,
eső, hólé áztat cipőm talpán át,
a hiányaim szarusodásait,
orrán, száján keres lyukat, és talál,
kényeztet fagyos nyirkával,
tocsogok műélvezetként múltamban,
én nem találom a hibát
a nem tér, nem idő diszlokációja
fényfosztások kötései a szülést
vibrálásokkal árnyékolják,
megkapom első, vagy utolsó,
legeslegutolsó alamizsnám,
a kenyérmorzsa szemeket, a szemeket,
a mindenség útjaira, életet,
hogy megtaláljalak, fényedben
ott, ...
a koponyák hegyén, a gyalázatot
... és azóta kiterítik azt nagy-nagy
asztallá, közössé,
szétkenni, ráolvasással,
más emberekre, a kecskepásztorok,
mindennapi betevőnek,
szikla bálvánnyá a keresztet
... imádni
Vissza a főoldalra