Túl a csúcson

Nagyon szerette a feleségét. Még annál is jobban.

Túl a csúcson

Nagyon szerette a feleségét. Még annál is jobban. Ezért mindent elnézett neki, még az énekesi ambícióit is, noha hangja az nem volt. Tudta, de úgy tett, mintha nem tudna róla, hogy  társasági körökben a nejét, Ankát, ha szóba került, csak „Hangtalanka” néven emlegették.

Hogy az asszonynak kifejezetten kellemetlen, sivítós énekhangja van, erről bárki meggyőződhetett, akinek alkalma adódott egyszer is meghallgatni. Valamennyi fellépése az elviselhetőség határát súrolta, és ezt egyedül csak a neje nem tudta. Valamiféle belső hallása lehetett, és odabenn, bármit is adott elő, az szépen szólt. Képzelt szopránja csengett-bongott, finoman ívelt felfelé - ő legalábbis annak hallotta -, és elandalítóan, édesen búgott, amikor mély hangon énekelt.

Gyermektelen, ellenben tehetős család lévén, gyakran rendeztek partykat, sőt, baráti körben is szívesen szerepelt az asszony, főként, ha az összejövetelre jótékonysági célból került sor.

Még szerencse, hogy az ilyen esték programja nem csupán az ő „fellépéséből” állt. Erre a szervezők mindig különösen ügyeltek, már ha a jövőben is elvárták, és nem kívánták örökre elveszíteni a többi vendég, befolyásos barátaik látogatását.

Egy ilyen estén - a program színesítése érdekében, na meg a fiatal tehetségek felkarolásának nemes célja ürügyén -, egyszerű ruhába öltözött fiatal lány érkezett a házukhoz, gyalogosan, sáros cipőben, egyenesen a vasútállomásról.

Azt hitték, a kisegítő felszolgáló, de aztán kiderült, énekelni fog. Nagyobb baj nem eshet - gondolta -, a vendégek amúgy is edzésben vannak a ház asszonya énekhangjának ismeretében, így csak a cipője kipucolására figyelmeztette, aztán tovább küldte a hallba, a fellépés helyszínére.

A vendégsereg ámulva hallgatta a kis nő előadását. Már megérte eljönni - súgta az egyik élemedett korú dáma a kísérőjének. Ezután mindent kibírunk, még Hangtalanka produkcióját is.

A lánynak még a ház úrnője is gratulált. És ez viszonos volt, miután ő, a férj, figyelmeztette a fiatal nőt: az asszony meg van győződve a saját énekhangja tökéletességéről, így ildomos, egyben kifizetődő őt is megdicsérni. Elég szép summát kapott a fellépéséért, telik belőle a dicséretre is…

Múltak az évek, a hangminőség mit sem változott, csak a ráncok szaporodtak a dalos ajkak, meg a művészi átéléstől csillogó szemek körül, amikor - tán a kapuzárási pániktól való félelmében -, felesége váratlanul azzal állt elő: szeretne fellépni egy igazi pódiumon, nagy közönség előtt. A városi színház terme e célra pontosan megfelelne.

Hirtelenjében azt sem tudta, mit mondjon. Tiltakozzon, buzdítsa, lelkesítse?! Talán össze tudna toborozni annyi barátot, ismerőst, lekötelezettjeit, ügyfeleket, kollégákat és beosztottakat, akikkel megtölthető lenne a nagy színházterem -, de aztán mégiscsak elkapta a félsz. Mi van, ha egy igazi műértő is eljön az előadásra, és másnap a helyi lapban megjelenik a lesújtó kritika?!

Tudta, a neje a kudarcot nem élné túl. Neki pedig - az öregkor küszöbén - még sokáig szüksége lenne egy megértő, szerető hitvesre. Hiszen mindig jó társa volt, miért engedné belefutni egy ekkora szégyenteljes megaláztatásba?!

Az ötlet nem is neki jutott eszébe. Barátja hozta fel, hogy valahogy megmachinálhatnák a produkciót: vegyenek igénybe bértapsolókat, esetleg a díszletekkel, a technikával is lehetne valamit kezdeni.

Igen, azzal tényleg érdemes lenne valamit kezdeni. Épp a múltkor, amikor körbekísérték a színház alagsorában, mutatták meg, milyen modern hangtechnikai vívmányok segítik az énekeseket, illetőleg, mi minden rejthető el a világot jelentő deszkák alatt.

Az adott napon sokáig kellett győzködnie magát, hogy elmenjen a felesége nagyközönség előtti debütáló fellépésére. Mi van, ha a neje ezentúl majd mindig széles plénum előtt akarja  megcsillogtatni a képességeit?! Hogy fogja ő azt bírni, anyagilag, meg amúgy is…Az előadástól magától nem félt, csak az esetleges következményektől.

Az est a vártnál tökéletesebben ért véget. A művésznő fellépését nagy ováció kísérte, és az előadás után is számos virágcsokrot, gratulációt kapott.

Ezért is lepődött meg, amikor odahaza az asszony azzal állt elő: még sohasem hallottam ilyen hibátlanul szépnek a hangomat. Ez most különösen jól sikerült előadás volt. Tudod mit, drágám? A józan ész azt diktálja, a csúcson kell abbahagynom…

És akkor ő, végre, egy életre megnyugodhatott.

Mert soha többé nem lesz szükség arra, hogy azt a fiatal, szép hangú lányt felkutassa, sok pénzért rávegye, hogy a színház alagsorából, a súgólyukon át figyelemmel kísérve a produkciót, ő énekelje a felesége által interpretált dalokat.

És persze a zsebében marad a hangtechnikus vagyonnal felérő összegű juttatása is, amit azért adott, hogy tegye működésképtelenné a neje méregdrága mikrofonját…

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek