Tóbiás, a rongybaba

gyerekkori emlék

 


Lába piszkafa,
drótvázon rongybaba,
ütött-kopott, mégis kedves,
megpillantom, szemem könnyes.
Gyermek leszek, múltba szállok,
ajándék babámmal játszom,
minden éjjel vele hálok,
tőle soha meg nem válok.
Anyám őrizte meg nekem,
benne most is kedvem lelem.
Rátaláltam a padláson,
ódon lomok kincstárában,
felbecsülhetetlen érték,
unokáim már elkérték.
Megbecsültük, túlél minket,
mint az emlék - életünket.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Urbán-Szabó Béla: Rózsa