Test és lélek

A test és a lélek, úgyszólván szimbiózisban éltek.

 

A test és a lélek, úgyszólván szimbiózisban éltek. Egymásra utalva, egyszerre lélegezve, egyforma rezdüléssel…és mégis, a test valahogy mindig többre tartotta magát.

Állandóan azzal kérkedett, hogy az ő kezei teremtik elő a betevő falatot, az ő lábai hordják-viszik az egész felépítményt. Az ő szája szól, mert van nyelve, a fogai őrölnek, a garat nyel. A szemek látják, amit kell, és a fülek csak azt hallják meg, ami nekik jó.

A gyomor emészt, majd felszív, a máj tisztít, a vese szűr, a tüdő levegőzteti az egész rendszert. Ja, és a jó öreg pumpáról se feledkezzünk meg, amely keringeti az életet. És mi teszi fel minderre a koronát? Hát az agy, mely összefogja az egész működését, irányít, enged és megszab, korlátoz és felszabadít.

A test virult, és a lélek is elvolt, szép csöndben. Különösebben nem fájt semmije, megbújt szerényen a test rejtekén. Elhitte, amit a test fennen hirdetett, hogy ő csak másodrendű, tőle nem függ semmi. Ha nem lenne, a test akkor is létezne, a gépezet működne tovább.

A test nem árulta el senkinek, hogy időnként fél. Úgy érezte, néha csak a lendület, a megszokás viszi tovább. Tudta, hogy szüksége van a lélekre, hiszen ő adja az erőt. Amíg a lélek nem jajong, sértetlen és ép, addig nincs baj.

A test félelme nem volt alaptalan. Egy nap arra ébredt, hogy a gépezet megsérült.

Hol lehet a baj? Nem értette. És akkor az agy, a mindentudó, megtalálta a hibát. Odavolt a lélek. Vére nem folyt, mégis, ezer sebből vérzett. Megtört, magába fordult, hangtalanul zokogott.

És az eleddig büszke, ereje teljében lévő test megrendült. Nézte egészséges kezét és lábát, mind megvoltak, hiánytalanul, de nem volt bennük akarat a mozduláshoz. Az erős fogak ugyan őröltek, de a garat akadozva nyelt, a száj beszélt, azonban a hang halk volt, és panaszos. A fülek csak a nekik nem való rosszat hallották meg, és a gyomor görcsbe rándult. A tüdő kidomborodott és behorpadt, mint szokott volt, de a szív össze-vissza vert, őrülten kalimpált.

És amikor a lélek végképp megadta magát, mert már nem látta értelmét a továbbiaknak, a test ….utánahalt.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mester Györgyi
#3. 2019. június 17. 08:22
Kedves Linda!

Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred az írásaimat, és - a hozzászólásodból kikövetkeztethetően -, elgondolkodásra késztet a mondanivalójuk.

Hogy kérdésedre válaszoljak, szerintem, a lélek alapvetően a személyiségünk, az érzéseink megnyilvánulása.
Ha ez a belső lét sérül, a test azt feltétlenül megsínyli...

Györgyi
előzmény: Linda hozzászólása, 2019. június 16. 20:52
Linda
#2. 2019. június 16. 20:52
Ó igen, a lélek fájdalma képes megölni a testet,
de fordítva is igaz: a test folyamatos fájdalma megöli a lelket, a pszichiáter nem gyógyítja meg a test romlását.

Öngyilkosságok bizonyítják
érdekes a megszemélyesítésben előadott történet

Mi a lélek voltaképpen?
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek