És a három sor is "rímel" a három oszlopra :)
Szentháromság.

Kint és bent - ami látszik, és ami láthatatlan, megfoghatatlan összefonódása 3 sorban.
....és még rímel is.

Köszönöm, kedves Mara.

A templomokról készített fényképek (szándékom szerint önálló érvényű alkotások) nálam olyan részleteket, kivágatokat mutatnak, melyek az élet egészére, lényegére mutatnak rá. A látható világon keresztül a láthatatlanra, természetfölöttire, kicsiben a (mérhetetlenül) nagyra is.
A "megérintettség" a kép mellett természetszerűen a szövegben is megmutatkozik - egy tőről fakad.
A megérintettség nagyképűen hangozhat, pedig azt jelenti, hogy nem az enyém. Kapom és továbbadom (ha méltó állapotban vagyok rá).

Bennem is - mert valaha, gyerekként katolikus voltam, hittanra és misékre jártam. Most már csak akkor szeretek ilyen templomokban lenni, amikor csend van, és "üresség". Maga az épület is beszél, közvetít, és - a berendezés nagy részét leszámítva - nem papol. (Persze vannak rettenetesen teátrális templomok, templombelsők is...)
A templomépítők, mesteremberek mintha többet és tisztábban tudnának, mint a papok, főpapok.
A tömjén a tiszta lélekminőségből eredő, vagy arra irányuló áhítat felidézésére hivatott - rosszabb esetben csak pótolni, elfedni a hiányt... sok füst, kicsi láng.

Kedves Fer-Kai!

Remek fotó ihlette vers.

Beilleszthetnéd a fotóra.

Szeretettel és tisztelettel gratulálok: Mara

áhítat - tömjénes emléke ébredt bennem