Tehetetlenül

A tehetetlenség második törvénye.


Üvegre tapadt leheleted
homályában bandukolok
s szavaid
valamelyik holtágában
fuldoklom,
te meg
gúnyos nevetéseddel dehonesztálsz,
és képtelen vagyok menekülni.

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#6. 2013. február 24. 14:12
Nagyon jó vers. Grat!
Mysty Kata
#5. 2013. február 21. 00:26
Érzéseidnek nem uralhatod...
Sok sikert..
kata
Szente Erika
#4. 2013. február 20. 11:37
Olyan történet ez, amely bárkivel megtörténhet, és ezért annyira megkapó.

Gratulálok.
Szép napot!
Rézi
#3. 2013. február 19. 21:17
Keserű,de ékes szavakat olvastam.
Grt.Béla-Rézi
Csilla
#2. 2013. február 19. 18:47
Nehéz szabadulni egy viszonzatlan szerelemtől ....
A nyomasztó tehetetlenség diszharmonikus érzését jól visszaadja versed.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!