Tegnapután

Fájó delirium

 


Álmos, bűzös, koszos leheletével néz rám reggel a város.

Gyűrött, cigarettafüstös ágyneműm ráncai közt keresgélem az éjszaka démonait.

Üres üvegek, ragacsos poharak, zacskók kövezte ösvény,

Háromszor botlom meg, míg a csaphoz érek.

Nem merek a tükörbe nézni, inkább főzök egy keserű kávét,

Vajszínű köntösömbe bújok és lerogyok a kanapéra.

Kócos hajam folyton számhoz ér, bágyadtan gyújtok rá,

Agyam nem akar működni még, fél felidézni a tegnapot.

Maradék süteményt rágok a fekete löttyhöz, mezítláb tolom arrébb a szemetet,

Lemezeket, csikkeket, papírdarabokat.

Ez a káosz most rám hasonlít. Egyenes tükröm, igazi valóm.

Rekedten köhögök, megfájdul a fejem, gyógyszert keresek,

Visszadőlök az ágyra, nem akarom a létet és ő sem akar engem, érzem.

Becsukom szemem, érzem, forog a világ,

Kioldom köntösöm és meztelen testem hófehéren próbál emlékezni,

Milyen volt, mikor tegnap még itt voltál,

Az üres üvegek, mint közös gyermekeink nevetve csörömpölnek

Ha véletlenül hozzájuk érek,

De kacajuk arra emlékeztet, hogy nem jössz többé soha már,

Tegnap elbúcsúzni jöttél és nézd, mi lett a vége!

 

 

 

Hulladékok közt haldoklom, undorító alkoholszagú emlékek vicsorognak rám.

 

Takaríts fel, vagy temess el.

 

Nekem más nem juthat osztályrészül.

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Answer
#6. 2011. augusztus 23. 15:33
Hűha! Ez nagyon ott van! (pestiesen szólva...)
Szeretettel: answer
Margaréta
#5. 2011. augusztus 22. 21:26
Itt az út, mi tovafut,
Felejtsd el a háborút.
Bihari Viktória
#4. 2011. augusztus 22. 14:00
nagyon szépen köszönöm nektek :)
Balage
#3. 2011. augusztus 22. 13:49
Nem akarom ismételni magam, de szépen verselsz, azt meg kell hagyni!
Grat!
janos
#2. 2011. augusztus 22. 13:49
Az életben sok ilyen meg történik de fontos , hogy az ember tudjon fölemelkedni.
Nagyon élethűen meg írtad.
Gratulálok!
János
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek