Téboly

Az elmúlt idők gyilkosnak hitt történései mára már csak halovány emlékként derengnek...

 

Az elmúlt idők gyilkosnak hitt történései mára már csak halovány emlékként derengnek. Felidézve azokat, elgondolkodva valójukról, rádöbbenünk: azon percekben érzett érzelmek csupán délibábok voltak. Az egykoron összetört szív, az egykoron megperzselődött lélek már nem létezik. Üresség járja át a testeket, marionett bábként éljük életünket, amelyet a sors fonalai irányítanak. Hiábavaló minden gondolat, hiszen úgysem találunk feleletre. Minden kimondatlan szó a felszínre kíván törni, s vasakaratunk elfojtásában, torkunkat belülről szurkáló tűkké változnak. Csípős ízüket érezzük ajkaink peremén, ám a felülmúlhatatlan csalódottság-érzet visszatartja végleges kiválásukat. Gyönge lelkünkön megannyi lyuk tátong, amelyeket utunk során szerzünk. S e lyukak az érzelmetlenség hullámait indítják el egész lényünkön. Közönyösen kémleljük társainkat, megelégelve isszuk szavaikat, felháborodva rázzuk le magunkról érintésüket. S csupán egyetlen ki nem múló fény tartja rabságban elfojtott vágyainkat: az emberségünk. Végül nem marad más, mint egy ösztönösen élő test, amelyben valahol legbelül még ott motoszkál a láng, lelkünk fénye, amelyet a külvilág mocskos szennye üldözött el szemünk ragyogásából. A szavak ölnek. Mégis képtelen vagy sírni.

 

A kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Báró von Shenczky
#3. 2013. december 7. 08:59
Ezeket a gondolatokat is elolvastam, és nem hiába...
sarahajnalka
#2. 2013. szeptember 18. 16:26
A szavak ölnek.Öl egy tekintet, egy érzés. ...De az érző lélek nem ürülhet ki ennyire. A sebek ott vannak, s azok bármikor elindíthatják a régi érzelmeket, sérelmeket...szépen megírtad. Gratulálok. Hajnalka
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek