Talán megszelídűl

00000
Galambdúcomból sasok kirepültek,
és fülemben cseng egy halkuló ének.
Engem akár a napfény is elkerülhet,
és meggyötörhetnek szomorú évek.
Akkor is mindent adok én magamból,
dúdolom dalom mint egy öreg verkli.
Ha hallom, hogy a türelem dorombol,
hagyom csendesen a perceket telni.
Mert én annyi mindent még nem mondtam el!
És szelíd szavam is talán hiányzik.
Vad vijjogásra a madárdal felelt.
Talán megszólalhat bennem a másik,
akinek a lelke szépre van festve,
de eddig sötét falak közt bolyongott.
Bánat meglelte, ha nem is kereste,
mindig keserű, vad szavakat mondott.
2015.05.02.
Vissza a főoldalra