Talán megszelídűl

00000

 


Galambdúcomból sasok kirepültek,

és fülemben cseng egy halkuló ének.

Engem akár a napfény is elkerülhet,

és meggyötörhetnek szomorú évek.

Akkor is mindent adok én magamból,

dúdolom dalom mint egy öreg verkli.

Ha hallom, hogy a türelem dorombol,

hagyom csendesen a perceket telni.

 

Mert én annyi mindent még nem mondtam el!

És szelíd szavam is talán hiányzik.

Vad vijjogásra a madárdal felelt.

Talán megszólalhat bennem a másik,

akinek a lelke szépre van festve,

de eddig sötét falak közt bolyongott.

Bánat meglelte, ha nem is kereste,

mindig keserű, vad szavakat mondott.

 

2015.05.02.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek