Találkozás a múlttal

hagytuk, hogy a jelen homokká zúzza emlékeinket.

 

Kadarkát ittunk,
s míg lelkünk élvezte
az üde bor csábítását,
mesék peregtek,
mint színes kavicsok,
melyek lenn a mélyben
vártak egy nyári délutánt,
hogy fényes arccal koccanjanak
simogató tenyerünkben.

Alkonyba hajlott
már a nap tüze,
a fehér abroszon
poharunk üresen állt,
s mi szavaink leplében
egymást kutatva,

hagytuk, hogy a jelen
homokká zúzza emlékeinket.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#7. 2013. október 16. 20:33
Kedves Katalin!

Tetszik ez a "találkozás".

Szeretettel olvastalak:
Csilla
Fer-Kai
#6. 2013. október 16. 18:20
Az eleje nagyon hangulatos, az utolsó négy sor pedig igen elgondolkodtató.
Answer
#5. 2013. október 16. 17:24
Tetszett, gratulálok!
Bedő Csaba
#4. 2013. október 16. 17:02
Nekem is tetszik, mert olyan könnyed, de mégis komoly.

Gratulálok, minden jót!
Gandalf
#3. 2013. október 16. 14:24
Nagyon de nagyon tetszik, szinte nem tudok vele betelni, gratulálok Gandalf.
Mara
#2. 2013. október 16. 09:48
Kedves Kato!

Gordulekenzen bemutatott pillanatfelvetel belenyugvo elmulassal befejezve.
Nagyon szep.

Szeretettel gratulalok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek