Szomszédok

A férfi késésben volt. Sietve kapta magára kabátját, futtában itta meg kávéját, gyors csókot lehelt asszonya homlokára, és behúzta maga mögött az ajtót.

 

Türelmetlenül toporogva várta a rozoga liftet. Szomszédja érkezett mellé. 

- Jó reggelt! - köszönt a férfi.

A szomszéd halkan morgott fogai közt. - Jó reggelt!

Némán álltak. Hiába laktak már több éve egymás szomszédságában, nem ismerték egymást, még életükben két szót a köszönésen kívül nem váltottak. Ez a panelházak előnye, szokta volt mondani a férfi. Egy ekkora ház, több száz lakó, és nyugodtan meghalhatsz úgy, hogy a kutya észre nem veszi.

Még mindig álltak, várták azt a nyavalyás liftet. A szomszéd törte meg a csendet.

- Látta?

- Persze, láttam - mondta a férfi, és arra gondolt, most már biztos, hogy elkésik.

- És mit szól?

- Elképesztő! - válaszolta nem sok meggyőződéssel.

- Én sejtettem - mondta a szomszéd sokat sejtetőn, és kacsintott egyet.

- Na, ne! - hitetlenkedett a férfi, és arra gondolt, mi a szart kacsingat ez meg kora reggel.

- Mondtam is az asszonynak - suttogta bizalmasan a szomszéd, és fejével lakása felé intett, mintha ott állna kövér, ápolatlan felesége.

- És ő? - kérdezte kevés érdeklődéssel hangjában.

- Szerinte képtelenség.

- És mégis...

- Na, most szóljon hozzá! - vált fontoskodóvá a szomszéd hangja, a férfi meg arra gondolt, tuti, hogy elromlott a lift.

- Nem tudok - felelte halkan.

- Hát ez az! - csattant fel a hang, ő meg ijedten rándult össze. - Persze, maga könnyen van! - mondta a szomszéd, és gúnyosan vigyorgott.

- Gondolja?

- Hallottam - vált bizalmassá a szomszéd hangja.

- Kitől?

- Beszélik. Tudja, az emberek beszélnek.

- Mit beszélnek? - kérdezte a férfi csodálkozva.

- Ezt-azt.

- És maga elhiszi?

- Nem tudom.

- Hülyeség - legyintet a férfi.

- Gondolja? - kérdezte a szomszéd, és az a kis gúny megint ott rezgett a levegőben.

- Maga szerint? - provokálta őt a férfi.

- Nem tudom - mondta a szomszéd, és látszott rajta, nem mond igazat.

- Tudja, csak nem mondja. Igaz?

- Mondom, hogy nem!

- Én nem úgy hallottam - jegyezte meg a férfi csendesen.

- Akkor kérdezze meg attól! - vált idegessé a szomszéd hangja.

- Kitől? - kérdezte a férfi, és élvezte a hülye helyzetet.

- Tudja azt maga! - vágta rá indulatosan a szomszéd, és türelmetlenül megkocogtatta a liftajtót.

- Na, ne szórakozzon! - mondta most már a férfi is indulatosan.

- Tehát? - vált higgadttá a szomszéd hangja. 

- Nincs tehát! - felelte a férfi morcosan.

- Nincs?

- Kötözködik velem?

- Maga kezdte!

- Na, elég ebből! Jó napot! - kiabálta a férfi, sarkon fordult és leviharzott lépcsőn.

- Jó napot! - szállt utána a szomszéd gúnyos köszönése.

Végre megjött a lift, melyet a tizedikre költöző család tartott fogva. A szomszéd felvette kalapját, napszemüvegét, nyaka köré tekerte vastag sálját. Alig látszott ki az arca. Természetesen később ért le a földszintre, mint a férfi, aki épp kocsijának zárjával bajlódott.

- Jó napot! - kiáltott rá a szomszéd.

- Jó napot! - kiáltott rá a férfi barátságosan. Nem ismerte fel, hisz itt a panelrengetegben mindenki egyforma. Kalap, kabát, aktatáska, műbőr cipő. A nőkön műszőr, esetleg szövetkabát, szatyor, az idősebbjénél szobacirkáló, cukorbeteg tacskó. - Hideg van!

- Hideg bizony! Tényleg látta?

- Nem! - felelte a férfi, beült a kocsijába és elviharzott.

- Hazug disznó! - sziszegte fogai közt, és elindult a buszmegálló felé.

 

 

 Kép forrása

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Tara Scott
#10. 2011. május 9. 19:26
Tipikus. Abszolút realista kép a panel-életről. Gratula!
katuska
#9. 2011. május 9. 13:45
Bábel! És igaz! Gratulálok!
Mara
#8. 2011. május 9. 08:49
Nagyszerű írás, kedves istvá.
Szeretettel: Mani
dezsoili
#7. 2011. május 8. 20:11
Zseniális... Gratulálok. Olyan, mint a világ maga. Nem csak a panelben, még falun is, simán ugyan ez zajlik. Lényegtelen a téma, a monotonitás és érdektelenség megjelenítését tűzted célul, értettem, köszönöm, jól sikerült
Gitka_61
#6. 2011. május 8. 16:22
De mit kellett látni? :)))).............Remek. Unalmas kezdés, majd felkorbácsolod az indulatokat, és a végén kedélyes, kellemes levezetése a feszkónak, és a csattanó! Még az RD pályázaton is megállná a helyét. Tutira.
béka
#5. 2011. május 8. 16:15
A harmadik mondat után Rád tippeltem, mint íróra,és huuuurrrá, talált elsüllyedt!:-)))
Szép estéd legyen!
Béka
Answer
#4. 2011. május 8. 11:53
Életkép!
Eliza Beth
#3. 2011. május 7. 22:14
No, kb így élek én is :-(((
Emmike
#2. 2011. május 7. 22:08
Igen, sajnos ez a valóság. Ismerem ezt az arcát is, de szerencsére itt a lakóhelyemen több a napsugár, persze párom itt nőtt fel.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek