Szólj a kedvesség nyelvén

Christie Watson mély humánuma, elkötelezettsége önvizsgálatra késztet

 

Christie Watson visszaemlékezése szerint meglehetősen tanácstalan tini lehetett, akinek fogalma sem volt, hogy mihez kezdjen az életével. Rengeteg különböző irányultságú, de esetenként rövid próbálkozás után egy mozgásképtelen betegek ellátására létesített otthonban magával ragadta az ápoló nővérek munkája, mely élmény hatására beiratkozott egy ápolóképző kurzusra.

Könyvében megismerteti az olvasót ápolónővé válásának történetével, húsz év ápolói munkájából felidézett történetekkel és beavat az angol egészségügy mindennapjaiba.

Christie-hez hasonlóan középiskolásként magam is tanácstalan voltam leendő életemmel kapcsolatban és e bizonytalanság eredménye nyílegyenes karrier helyett kacskaringókkal tűzdelt életút, melynek egyik, de nem utolsó állomása volt a Semmelweis Ignác Orvostudományi Egyetem. Praktizáló orvos ugyan nem vált belőlem, az egyetemi éveim előtt és alatt kórházban, ápolóként megélt élményeim néha összekacsintanak, máskor eltávolodnak Christie Watson angol egészségügyet illető észrevételeitől. A múlt század nyolcvanas éveiben - elismeréssel adózva az egészségügyi dolgozók gyakran emberfeletti teljesítményének - káosz, szervezetlenség, gyógyszer- és eszközhiány, pénztelenséggel súlyosbított pazarlás jellemezték a magyar egészségügyet. Christie beszámolójából - sebészi pontossággal meséli el, hogy milyen a folyosó, az ajándékbolt, az ápolók pihenője és egyes osztályok, milyenek a különböző rangú és beosztású munkatársak - kiderül, hogy napjaink Angliájában a mi majd negyven éves viszonyaink köszönnek vissza. (Kétségtelen, hogy Európa nyugati fertályán inkább egészségügyi viszonyokkal találkozhatunk, mégis az angol példa figyelmeztet, hogy a szomszéd kertjében kritikus kétkedéssel vizsgáljuk a 490 nm és 570 nm tartományba eső elektromágneses sugárzást.)

Memoárjában gyakran hivatkozik Florence Nightingale-re, a modern ápolástan megteremtőjére. Elmeséli hogyan változott az ápolónők szerepe, megítélése pályája két évtizede alatt, illetve a XIX. század középső harmadától, Florence Nightingale elkezdte megvalósítani reform elképzeléseit. Christie szerint korunkban rossz az ápolók megítélése, olykor okkal, olykor ok nélkül, azonban a betegek, ápoltak ellátásában betöltött szerepük döntő fontosságú. Együtt vallja Nightingale-el, hogy az alapvető méltósághoz és a megfelelő ellátáshoz mindenkinek alapvető joga van, nemtől, nemzetiségtől és vallási felekezettől függetlenül, ha a mai személytelen, konzumkultúrás világunkban e megállapítás érvényessége sokak szemében megkérdőjeleződik. Szeretetteljes, szelíd szavakkal emlékezik meg egykori kollégáiról, betegeiről.

Christie Watson mély humánuma, elkötelezettsége önvizsgálatra késztet. Történetei felidézték egykori, egészségügyben töltött éveim, plasztikus elbeszélő stílusától szinte tapinthatóvá, beszívhatóvá válnak a megidézett kórtermek, folyosók, öltözők. Köszönöm!

 

Cím: Szólj a kedvesség nyelvén

Szerző: Christie Watson

Kiadó: https://alexandrakiado.hu/

Oldalszám: 320 oldal

Megjelenés: 2019. április 29.

Kötés: Kötött

ISBN: 9789634474616

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek