Szőke monológ-Csúcsforgalom saga 9.rész

Na, most ne szakíts félbe Mucikám, mert most kell elmondjam. Nem, nem várhat, és kérlek, ne szakíts félbe! Tudom, igen, itt is szakad.

Szóval ritka szar reggelre ébredtem, egész éjjel hánykolódtam és forgolódtam. Nem, nem a felettem lakók kufircoltak, és nem is a szomszéd néni aludt el a sorozaton. Hanem Gusztinak rossz éjszakája volt. Igen, tudod mióta meg volt az a kis beavatkozás nagyon nyugtalan. Mondta a doki, hogy pár nap és újra a régi lesz, de még mindig nem az, aki volt. Tudod, odabújós, de mégis macsós, gyengéd ám határozott. Olyan amilyennek megszerettem. Szóval nehéz éjszakám volt, aztán mire elaludtam volna kelhettem is.  Persze, Guszti horkolva aludt. Vannak napok, mikor már reggel érzed, bár fel sem ébredtél volna, jobb lenne egész nap ágyban hemperegni. Na, ez pont ilyen volt. Szakadt az eső, és utáltam, hogy megint tűsarkút vehetek, mert ez a főnök kifejezett kívánsága, és én még özönvízben sem járhatok gumicsizmában, mert van egy lábbuzi főnököm.

Már majdnem teljesen felöltöztem, mikor elszakadt a melltartóm pántja, és kezdhettem elölről.

Közben Gusztin kitört az öt perc, igen, ráfeküdt a lila szoknyámra ez a hülye macska és egyből olyan lett, mint egy angora. Nem, nem zongora, an-go-ra. Tudod, az olyan gyapjús anyag. Na, mindegy. Szóval, ott álltam bugyiban és tűsarkúban, a harisnyámba akadva egy hisztis herélt és igyekeztem pozitívan hozzá állni, igen, pont úgy, ahogy a jógaoktatóm javasolta. Tudod, az az új. Igen. Levakartam Gusztit, aki sértetten elvonult, és előástam egy másik szoknyát a szekrényből.

Aztán elindultam. Két sarokkal odébb már csillagokat láttam, mert a vizes cipőm feltörte a sarkamat. Már alig éltem, mire megjött a busz. És mit gondolsz ki vezette? Igen, igen, igen! Ő volt. Végre valami jó!

Igyekeztem olyan gyengéden és mosolygósan nézni rá, ahogy csak tőlem telt, de aztán egy hülye pasi rám tapadt. De tényleg. Még a gombjait is éreztem a hátamon. Azt hittem ki akar kezdeni velem, mert mindenfélét hablatyolt a fülembe, én meg csillagokat láttam a cipőm miatt, de nem mutattam. Tudod, egy hölgy a pokolban is hölgy, ahogy a nagyi mondaná. Nem, az én nagyim. Mi? De hülye vagy.

Aztán tömeg volt azon a nyamvadt buszon, megállt valami nő is mellettem, és telecsöpögtette a cipőmet az esernyőjével. Az én cipőmet az ő esernyőjével. De én erre is csak mosolyogtam, mint az üdvözült, mert mit nekem eső, tűsarkú és esernyő, ha hamarosan megismerkedhetem ezzel a cuki buszsofőrrel.

Hát persze, hogy elhatároztam, van egy volt osztálytársam a diszpécsereknél, és már beszerveztem. Holnap felhívom. Remélem, szereti a szőkéket.

És tudod mitől lett végleg jó kedvem?

Munka után shoppingolni indulok. Elhatároztam, hogy veszek egy új tűsarkút!

Kép forrása: static.desktopnexus.com

A csúcsforgalom saga előzményei és folytatásai