Szó-szőttes

Versbe szőtt emlék-képek...

 

Szavakból szőtt képek függnek

szívem kristály-termének falán,

letűnt álmokat idéznek

s mint vágyból szőtt puha kendő,

vállamat lágyan ölelik az emlékek.

Szó-szőttesként terül elém

a feledhetetlen múlt

s bár némely szín már megfakult,

szívemnek minden kép kedves,

mely álmaim világából utánam nyúl.

Végtelen idők mélyében

keresem az igazabb szavakat,

hogy élénkülő színekkel

idézhessem a halványuló múltat.

Valahol, túl még a gyerekkoron is,

ahová az emlékezet visszavisz,

miről már nem is tudom,

álom vagy valóság lett volna tán,

felvillanó képpé válik

a szív kristály-falán.

A Léten átvonuló érzelmi vihar,

egy fénylő látomás, ami felkavar,

vagy titokzatos jelek sora

tollamat mi irányítja.

S mit felfogni kevés az elme,

minden ott tükröződik

szavakból szőtt verseimbe.

Homlokom mögé zárt gondolatok varázsa

képzeletbeli képeket aggat

képzeletbeli képtáram falára.

Emitt gyerekkorom árnyképei intenek,

vesztett barátságok, sosem-volt szerelmek.

Amott Apám s Anyám,

kiket oly korán elvesztettem,

óvó szeretetük hiánya átremeg szívemen.

Az ifjúkor tüzes színei is felragyognak,

mikor még reményteljes volt a holnap,

mikor sejtelmes fátyol fedte a jövőt

s nem látszott akadály merész álmaim előtt.

Aztán elhamvadt a lobogás,

hamu fedte be a vágyak parazsát.

Lecsendesült az Élet vihara,

gyengéden simogat párom szava.

Nem vágyakozom, csak nyugalmas alkonyra,

örömet nyújt az unokák mosolya.

Nem gondolok azzal, ami fáj...

szívem is halkulóbb ütemre jár.

Titkok varázsa többé nem csábít,

csak szó-szőtteseim fakult színei

vetítik elém a múlt árnyait.

 

 

 

A kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#2. 2015. február 12. 11:16
l"...ecsendesült az Élet vihara,
gyengéden simogat párom szava...."

Szeretettel gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek