Szerpentin

Már órák óta csak az aszfalt kopár, kietletlenül felforrósodott párolgásait nézhettük elnehezült pilláink alól...

 

Már órák óta csak az aszfalt kopár, kietletlenül felforrósodott párolgásait nézhettük elnehezült pilláink alól, s ráunva e dermedt délibábokra, előástuk elménk egy mély zugából a rég elfeledett gyerekkori játékot: barbópázni kezdünk. Ám e minden erőfeszítést igénylő béklyó is hamar hétköznapivá vált, olyannyira, hogy még a mellettünk elsuhanó fák ezreit is izgalmasabb volt pillantgatni, mint ezt a játékot űzni a végtelenségig. Az izgalmat rejtő erdő hamarosan lelassult mellettünk, amíg végleg meg nem állt, s vigyázzt állva tisztelgett az út szélén. Előre pillantottam, s már világossá vált, miért unták meg az egymás közti futóversenyt e hatalmasra nőtt akácok: előttünk lezárult egy sorompó, hogy lassú döcögéssel roboghasson el a síneken a gőzös. Majd ismét nekieredtünk.
Az ócska fémdoboz már-már az idő bélyege alatt szolgált, ősrégi járművünk szelíden gurult tova, s félve az előttünk feltornyosuló hegytől, hörgött párat, torkát köszörülte, nagyot nyelt, így bátorságot merítve végül úgy határozott, megküzd ezzel az óriással, amely utunkat állta.
A földes talajt mély betüremkedések, s éles fogú kövezetek tették izgalmassá, így felettük az abroncsaink őrült táncba keveredtek, mit sem gondolva arra, hogy e tánc végzetes veszedelmeket szülhet. Ám Isteni jóakarásból rozoga talicskánk nem adta meg magát, így sikeresen felértünk az emberpróbáló meredekség legtetejére, oda, ahol minden kívánság teljesülhet, ha az ember úgy igazán akarja.
A motor leállt, mire mi az ajtókat kitártuk.
A bentragadt, fülledt levegő mohón áramlott ki az üde tisztaságba, hogy új formát öltve ismét éltető forrássá válhassék.
Kiszálltunk az autóból.
A szél lágy táncot járt az égig magasodó akácok zöldellő leveleivel. A rekkenő hőség kellemes melegséggé változott. A fák egymást cirógatva keltek életre, bálba hívták társaikat, s hajladozó, kecses mozdulattal adták át magukat az áramlatnak. Zenéjük a ciripelő zenészek három szólamban hangzó muzsikája volt: messziről alt, egészen mély zendülés biztosította a basszust, amíg jobbról és ballról a mezo és a szoprán dallamok ékesítették a felcsendülő alapot. A karmester a kalász volt, amely arany ragyogásával intette helyes oktávra a gyakorlott művészeket.
Egy-egy megzenésített strófa kedvéért, a napsugarakat játszi könyedséggel feltartóztató akáclevelek is megadóan engedték át magukon a nap szikráit, hogy azok pajzán fogócskát játszhassanak egyással a kiszáradt talajon.
Ahogyan arcom pírját érintette a szél hűs érintése, úgy szoknyámmal eszeveszett harcot vívott. Hogy képes volt-e a fodrokat a helyükre parancsolni a fuvallat, abban ő maga sem lehetett biztos.
Ahogyan előre tekintettem, magam előtt láttam elterülni a végtelennek tűnő vízhozamot, azt a hatalmas tavat, amelyen a szikrázó fényfoltok csak úgy csalogatták a szíveket egy élményt ígérő fürdőre.
Képzeletem szárnyallni kezdett. Elképzeltem, ahogyan ezt a leírhatatlannak ígérkező pillanatot papírra vetem, s minden igyekezetem ellenére sem leszek képes mindezt átadni az olvasóknak. Hiszen az, aminek abban a percben részese lehettem, semmihez sem volt fogható, mellette minden földi tünemény csak halvány színfoltnak bizonyult.
Azonban Ő, akinek lábai nehéz léptekkel érték a poros földet, nem hagyta, hogy kiszakadhassak a valóságból, mindvégig a jelenben tartott engem.
Felém fordult. Rám vetette karamell szemének mézédes mosolyát, s csalogató vágyat éreztem, hogy kezét szoríthassam.
Indulnunk kellett, jól tudtuk, ez a hely az idők végeztéig emlékezetünk börtönébe esett.
Már az alkony vöröses színben úszó csodavilága tárult elénk, amire megérkeztünk abba a régi házba, amely oly sok emléket őrzött, s amely oly csodás kalandokkal várt reánk. Ablakából frissen sült, forró pite illata szállt az orrunkba.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Fer-Kai
#2. 2013. október 1. 07:43
A kevesebb több lenne... túl soknak találom az öncélú díszítést, felfokozást.
Ha folyamatosan ez kapja az olvasó, elfáradnak az érzékei, a képzelőereje (és -kedve) is gyengül.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek