Szerelem pár órára

Az ész kudarca a szív felett.

Mint két idegen, álltunk egymással szemben és vártuk, hogy valamelyikünk mondjon valamit. Tudtuk miért vagyunk ott, ismertük egymás gondolatait. Emlékeztünk még az érintésre és a vágyra, egymás hiányára, ami megint egymáshoz vonzott minket. Megsemmisítve a köztünk lévő távolságot, hozzá simultam és csókolózni kezdtünk.

Földre zuhanó pohárként robbant szét a vágyakozás. Nevetve borultunk össze, majd az ágyba. Ajkai puhán értek a fülcimpámhoz, forró leheletétől megborzongtam. Közelebb húztam magamhoz, mire ő még nagyobb szenvedéllyel feszült nekem. A tekintete mindent elárult. Éheztük egymás érintését. Abban a pillanatban nem léteztek szavak. Próbáltam magamba szívni a csillogó tekintetét, a csábos mosolyát, bőrének puhaságát, feszes testének minden mozdulatát és csábító illatát. Arcát a nyakamba fúrva merült csöndes álomba. Éreztem minden rezdülését, minden sóhaját és teljesen belefelejtkeztem szíve lassú kalapálásába. A boldogságba kapaszkodva reméltem, akartam, hogy ennek az estének soha ne jöjjön el a vége.

A hajnali nap első sugara az ölelésében ébresztett engem. Lejárt az időnk. Kíméletlenül rántott vissza minket a jelen világba az ébresztőóra fájdalmas sikoltása. Indulnunk kellett. Néma csönd telepedett mindenre. A nap fénye beragyogta a tájat, de újra szürkének tűnt minden. Egész úton a haját és a nyakát simogattam. Érinteni akartam őt, mielőtt ismét eltűnne az életemből. Hirtelen halkult el az autó zúgása. Nagyot sóhajtva fordultam felé és ő álmos morgással ölelt magához. Mosolyogva simítottam végig az arcán, gyengéd búcsúcsókot lehelve édes ajkaira.

 

Kábultan néztem, ahogy az autó eltűnik az utca végén és a színekkel együtt, nagyot csattanva. újra bezárult a szerelmes szív.


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Klau
#3. 2018. március 30. 16:32
Megesik. :)
előzmény: hozzászólása, 2018. március 30. 16:26
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek