Szerecsenmosdatás

Mit is mondhatnék John Smith-ről?

Szerecsenmosdatás

 

Mit is mondhatnék John Smith-ről?

Aki csak ismerte őt, igazolhatja, hétköznapi, normális életvitelt folytató ember volt. Egy külvárosi bérházban élt a családjával, vidékről költöztek fel a városba.

A mindennapi betevő falatért keményen megdolgozott, metróvezetőként kereste a kenyerét. Két műszakot vállalt, hetente váltogatva, hol délelőtt, hol délután végezte emberpróbáló munkáját.

Otthon besegített a háztartásba, ezt a neje is megerősítette. Időnként ő főzte a vasárnapi ebédet - a feleség elmondása szerint, remekül készítette a vadast -, takarított, ha kellett, és rendszeresen vitte-hozta a gyerekeit óvodába, iskolába.

Kifejezetten béketűrő ember hírében állt, valamennyi szomszédjával jól kijött.

Nagy odafigyeléssel gondozta a háza előtti gyepet, nyeste a bukszust, télen a kertjében madáretetőt függesztett ki a fák ágaira.

Mindig - kicentizve, pontosan - a háza előtt parkolt az autójával, még csak véletlenül se sértette meg a mellette lakók jogait, sohasem hajtott fel mások bejárójára.

A közúti forgalomban előzékeny volt, szigorúan betartotta a szabályokat, megadta a kötelező elsőbbséget, soha nem indítottak ellene közlekedési kihágás miatt eljárást.

Következetes volt a baráti kapcsolataiban is. Jó viszonyt tartott fenn a kollégáival, őszinte, szókimondó, tisztességes embernek ismerte mindenki.

Nem tartozott klikkekhez, lojális volt úgy a céghez, mint a főnökeihez. 

Senkitől nem kért és nem kapott kölcsönt, a pénzét takarékosan beosztotta. A számlákat ugyan a neje fizette, de ő volt, aki rendszeresen ellenőrizte, nem lépték-e túl véletlenül a csekkbefizetési határidőt?

Sohasem volt kicsapongó, vagy léha, ha szórakozni ment, mindig tudta, hol a határ. Nem itta le magát a sárga földig, soha, senki nem látta berúgva, részegen.

Kedvelte, védte a természetet, túrázni is sokat járt. Társaival facsemetéket ültettek a köztéri parkok kivénhedt, öreg fái helyébe.

Nyaralni egyszerű helyekre járt, oda, ahová a kispénzű emberek szokták vinni a családjukat. Külföldön csak egyszer volt, azt az utat is a közlekedési vállalattól kapta jutalmul, a megbízható, példamutató munkájáért.

Nőügyei sosem voltak, hűséges volt a feleségéhez, becsülte, tisztelte az asszonyt, hiszen nem csak a fiatalkori szerelme volt, hanem egyben a gyermekei anyja is.

Megfogta a pénzt, szolid takarékbetéttel rendelkezett, amit az évek hosszú során kuporgattak össze feleségével, a kettejük keresetéből.

A lakásukat is hitelből, meg a kis örökségből vették, amit a szülei hagytak rá.

Én sokat beszélgettem vele, s állítom, egyáltalában nem buta ember. Rendkívül sokféle ismerettel rendelkezik, kellően széles látókörű, nem politizál, a nagyvilág eme kérdésitől tapintatosan távol tartja magát.

Emberileg mélyen érző, hajlok arra, szilárd a hite abban, a jó emberek jót érdemelnek, és azt meg is kapják.

Mit is mondhatnék még John Smith-ről? Azt hiszem, mindent elmondtam, amit lehetett azelőtti életéről, amíg mindez meg nem történt.

Kérem, hogy a fentiek figyelembevételével döntsenek nevezett ügyében, és ne ítélkezzenek  elhamarkodottan.

Biztosan tudom, százszor is megbánta már, amiért illegálisan szerzett géppisztolyával betört a bankba, hét embert agyonlőtt, és a szökésben töltött tíz év alatt, a Bahamákon szórta el a rabolt ötven milliót.

Kérem, tekintsenek el a halálbüntetés kiszabásától...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

4. Zsidó Művészeti Napok