Szeptemberi

Újat őszre

 

Szeptember 🙂🍂🍁🌬️⛅☔🍄🍵☕

Hé, te! Kölyök! Add át helyed! – mondta a vén hajlott hátú,

Még nem lehet - mondta a fiú -, ülj le odébb, ott hátul.

Te szemtelen - mondta az öreg, s lassan hátra ballagott.

Még egy kicsit – mondta a fiú, s elmosolyodott.

Mosolya ragyogó, fényes és meleg,

Átmelengeti a hűs reggeleket.

Tudja magáról, szeretik, délceg és hiú,

De vajon meddig marad ilyen vidám ez a fiú?

Hallod, kölyök! Itt az idő! - szólt ismét az aggastyán,

Szava dörgött, levél sárgult odafönn a magas fán.

Ugyan, kérlek - szólt az ifjú -, látod, hogy imádnak.

S aranyleplet terített vállára a fáknak.

Mintha kopna mosolya, ahogy napról napra utaznak,

Hosszú lett a rövidből, s ez nem tetszett az ifjúnak.

Csak azért is ült a helyén, bár fénye egyre megfakult,

Olyan fura – gondolta -, tegnap később alkonyult.

Édes fiam – szólt az öreg, bársonyhangon, kedvesen -,

Itt az idő, menj pihenni, helyedet át hagy vegyem.

Szomorúan szólt az ifjú – elfáradtam, gyere csak!

Így küldte hát szenderedni a vén ősz az ifjú nyarat.

/Tücsy/

 

 

 

A kép forrása

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek