Szavak nélküli érzelemtenger

A XXI. Stúdiószínházi Fesztivál hétfőn este az Idők folyamán című produkcióval folytatódott az egri Gárdonyi Géza Színházban.

 

A XXI. Stúdiószínházi Fesztivál hétfőn este az Idők folyamán című produkcióval folytatódott az egri Gárdonyi Géza Színházban.

„… a nő, a nő érzelmei, a kilátástalanság, az önző vágy s annak megnyilvánulásai, a lemondás, az élet eldobása, majd újra megtalálása, a vágy tárgyának halála, a vágy tárgyának megszabadítása az elnyomó önzőség alól… Milyen boldognak lenni? Milyen nőnek lenni? Milyen meghalni? 3 korszak, 3 történet, 3 női sors olvad össze egyetlen történetté az idők folyamán…„

A négy táncművész (Barta Dóra-érdemes művész, Kulcsár Noémi, Horváth Zita, Feledi János) érzelemmel, dinamikával, hangulattal töltötte meg a stúdiószínházat. Az előadást követően a zajos siker sem maradt el.

A darab egyik szereplőjével és egyben rendező koreográfusával, Feledi Jánossal beszélgettem.

 

2003 és 2004 között a Győri Balett tagja, majd 2004-től 2008-ig a Budapest Balett magántáncosa, ezt követően körülbelül másfél évig a PR Evolution Dance Company táncművésze voltál. Hogyan kerültél Egerbe a Gárdonyi Géza Színházba?

 

A PR Evolution Dance Company-nál eltöltött időszak izgalmas része volt az életemnek. A PR Kun Attila nevéhez fűződik, aki Londonból hazaérkezve hívta életre a társulatot, amelynek 2-3 fix tagja volt és táncosokat szerződtettek egy-egy produkcióhoz. Attila kért arra, hogy csatlakozzak, majd miután ő Basel-ben folytatta tovább a karrierjét Nemes Zsófival dolgoztunk tovább. Zsófival azonban máshogy gondoltuk a jövőképet így ezek után keresett meg Barta Dóra. Dóra a művészeti vezetése alatt álló Badora Dance Company-hoz hívott, azonnal igent mondtam, és a Kaméliás hölgyben debütáltam, majd 2010. január 01-jétől vagyok a Gárdonyi Géza Színház tagja.

 

Ez az első egész estés rendezésed. Azt nyilatkoztad korábban, hogy két éve készülsz rá, mert minden darabnak van egy érési folyamata a kigondolástól a megvalósításig.

Engem a „kigondolás folyamata” érdekelne. Mi volt az alapötlet és hogyan formálódott a két év alatt?

 

Az Órák című film hatására jött az ötlet. Egyszerűen kipattant a fejemből és elhatároztam, hogy ezt meg kell valósítanom. A film után elolvastam Virginia Woolf Mrs. Dalloway című regényét, amely a három szereplőt összeköti, majd pszichológiával, öngyilkossággal, depresszióval foglalkozó könyvekből merítettem elsősorban érzelmi síkon gondolatokat.

Véleményem szerint, ha a kigondolást követően két hónappal később már be is mutatjuk, nem biztos, hogy ekkora sikere lett volna, a jó munkához idő kell. Mivel külső kontrollom nem volt, ezért a lépéseket már jóval korábban kamerával rögzítettem, aztán visszanéztem és korrigáltam ott, ahol szükségesnek ítéltem.

Ez a két év persze a támogatók és szponzorok felkutatására is kellett. Mivel tudtam, hogy pénzre a jelen gazdasági körülmények között nem igazán számíthatok, ezért elsősorban reklámfelület biztosítását kértem. Megkerestem például az egyik nagy étteremlánc vezetőségét is, akik a tálcájukban lévő papíron népszerűsítették egy hónapig a darabot, cserében én elhelyeztem a logójukat azon a képeslapon, amit a bemutatóra készíttettem.

 

Michael Cunningham Órák című regénye és az ebből készült film is, amely tehát az előadás ötletét adta, a női érzelemvilágot mutatja be. Ennek tükrében milyen volt a közös munka a produkcióban szereplő három művésznővel?

 

 

Régen ismerjük egymást és több produkcióban is játszottunk már együtt, ez nagymértékben megkönnyítette, gördülékennyé tette a közös munkát. Igaz, némileg különös helyzetet teremtett, hogy a szereplők egyike (Barta Dóra) a főnököm, és most nekem kell instruálnom, de problémamentes volt az együttműködés.

Sokat beszélgettünk, milyen szituációk, gondolatok, érzelmek vannak a darabban. A három nő között pedig olyan egység, biztonság van, ami pozitívan hatott, képesek arra, hogy gyakorlatilag együtt lélegezzenek a színpadon.

 

Az előadás végén három szó jutott az eszembe: szavak nélküli érzelemtenger...

 

Amikor elkezdtem ötletelni, hogy mi legyen a darab címe, akkor Öngyilkos érzelmek lett volna, de mivel a bemutató decemberben volt, nem sokkal karácsony előtt, ezért tanácsosnak láttuk, ha nem ezzel a címmel próbáljuk a színházba invitálni a nézőket.

Valóban érzelmeket, belső lelkiállapotot kívántunk megjeleníteni, amelyet véleményem szerint a zene, a mozdulat, a három táncművésznő lelke, harmóniája foglalt valódi egységgé.

 

 

1941. március 28-án, tehát napra pontosan hetven évvel ezelőtt lett öngyilkos Virginia Woolf. Tudatosan esett a választás a mai napra az előadást illetően?

 

Ez teljesen a véletlen műve. A március 16-i előadást elhalasztottuk, mert két nappal később volt a Tiszta Tánc című produkció bemutatója. Így jött az ötlet, hogy a Stúdiószínházi Fesztiválon pótoljuk, de a mai nap tényleg véletlen...

 

 

Ha néhány mondatban meg kellene fogalmaznod, hogy mit jelent számodra a tánc, mi lenne az?

 

Inkább szavak, mint mondatok jutnak az eszembe... Állapotkeresés, harmónia, dinamika, erő, fönt-lent, föld-levegő. Nehéz ezt megfogalmazni...

 

Melyek az elkövetkezendő időszak tervei, ötletei? Mikor találkozhat veled újra a közönség?

 

Erre a kérdésre jelenleg nehéz válaszolnom. A Badora Dance Company és a Gárdonyi Géza Színház útjai a jövőben elválnak egymástól, amely azt jelenti, hogy én is elköszönök a színháztól, de Barta Dórával tovább fogok dolgozni, működni természetesen. Ami a távlati terveimet illeti, akkor saját projekteket, esetleg egy kisebb, általam vezetett, önálló társulatot látok.

A közönség az Idők folyamán című darabot április 28-án itt, Egerben, majd május 10-én a Nemzeti Táncszínház Refektóriumában láthatja legközelebb Budapesten.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#2. 2011. március 29. 12:34
Ez is jó. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek