Szalay László Pál - Pünkösdi meditáció

Egyik kedves pünkösdi énekem, Bengt Eriksson szerzeménye: "Szentlélek Isten, jöjj szívünkben."

 


 

Egyik kedves pünkösdi énekem, Bengt Eriksson szerzeménye: „Szentlélek Isten, jöjj szívünkben." Sokat énekeltem az elmúlt hetekben a fiatalokkal, hogy nem csak értelemmel, hanem érzékekkel, lelki figyelemmel is készüljünk az Egyház születésnapjára. Fülbemászó, indulószerű dallama van, és a kérés megfogalmazása közben a lemerült lélekakkumulátorokat töltéssel látja el.

De mit is kérünk? Fel vagyunk készülve arra, ami ebben az énekben kifejeződik? Igen, a Lélek lehet gyámolító, vigasztaló, mennyei társ, de nem csak ennyi. A Lélek égi erő, lelkesítő és szent, tiszta láng is egyben, ha most csupán az ének szövegére figyelek. Ennek az égi erőnek valóságos következményei vannak. Erő, tehát képes elmozdítani onnan, ahol épp vagyunk. A Szentlélek kitöltetése alkalmával a tanítványok egy felső szobában bezárkózva tartózkodtak. A Lélek ereje legyőzte az ellenállásukat és a következő pillanatban Jeruzsálem főterén, hatalmas tömeg előtt beszéltek Jézus Krisztusról. Mondhatjuk, hogy ez belső elmozdulás volt. A félelem, a kétségbeesés, a legyőzöttség, a bátortalanság, a kiábrándultság, a Szentlélek hatására ellenkező előjelűvé változott. Mintha egy focimeccsen az utolsó pillanatban, a lefújás előtt lőnének egy sorsfordító gólt. A papság és a zsidó értelmiség talán úgy volt vele, hogy ez a Jézus ügy majd idővel elhal. Ezt a feltételezést látszik megerősíteni Gamáliél tanácsa, amit a Nagytanácsnak adott. „Ha emberektől való ez a szándék vagy mozgalom, akkor megsemmisül, ha pedig Istentől, akkor úgy sem tudjátok megsemmisíteni őket..."  Ekkor már láthatóvá vált, hogy megsemmisülésről szó sincs. Pünkösdkor 3000-ren vették a Szentlélek ajándékát. Ezután pedig az Úr napról napra növelte a gyülekezet létszámát, ami nem egyszerűen tömeg volt, hanem átadott életű emberek.

Belső és külső elmozdulás történik, hiszen a csatlakozók nem papíron vallják magukat Krisztus követőknek, hanem minden nap részt vettek a közösségben, az imádságban, a tanításban és az úrvacsorában.

A Szentlélek szó szerint képes az embert elmozdítani onnan ahol épp vánszorog vagy stagnál az élete. Fülöpről olvassuk az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvben, hogy a Lélek utasításait követte (ApCsel 8:26-40). A 8. fejezetben nagyon érdekes és figyelemre méltó, hogy az egyik helyen az Úr angyala, a másik alkalommal a Lélek sugalmazását követi az apostol. A történet egy etióp főrangú ember, a királynő kincstárnokának (pénzügyminiszter) a megkeresztelkedését mondja el. A Lélek irányítja a gázai útra, hogy találkozzon a főemberrel. A Lélek küldi, hogy szegődjék a hintó mellé és a Lélek vezeti az igemagyarázatát, amikor Ézsaiás próféta írását Jézusra vonatkoztatja. A Szentlélek vezetésének ez a módját megtapasztalni felemelő és különleges tapasztalat. Az ApCsel 5:32 szerint csak azok részesülnek ebben, akik engedelmeskednek Istennek.

A szakasz legérdekesebb momentuma a 39. vers: „Amikor kijöttek a vízből, az Úr lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján." Az elragadtatás nincs részletezve, pedig hogy hegyeznénk rá a fülünket. Hogy tűnhetett el? - járatjuk gondolatainkat. Az egyik percben még bemeríti a vízbe a kincstárnokot, a másik pillanatban pedig már nincs sehol. A Szentírásban, soha nem a hogyan a hangsúlyos, hanem a miért. Az etióp kincstárnok lelki vezetését Fülöp befejezte, már máshol volt dolga. Azótosztól Cézáreáig hirdette az evangéliumot.

A Lélek tehát vezet és ha szükséges hathatósan mozdít rajtunk. A pünkösd ünneplése tehát a lelki életünk egy nélkülözhetetlen részére mutat rá. A helyes életvitelhez irányításra van szükségünk, amit a Szentlélek biztosít a számunkra. „Akiket pedig Isten Lelke vezet, azok Isten fiai." (Róm 8:14) Ezért hívjuk hát a Lelket a szívünkbe, ezért óhajtsuk oly nagyon, hogy célunk elérhessük. „Szentlélek Isten jöjj szívünkbe igen óhajtunk!" 

 

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#2. 2012. május 27. 08:18
Érdekes cikk. Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!