Szabó Gitta: VERIKA AZ ELÁTKOZOTT TÜNDÉRLÁNY 3. rész

mese szombatra

 

......

 

Egy különleges alagúthoz értek. Sűrű, sötét fellegek alkották a boltozatát, és úgy tűnt, soha nem tudnak kikeveredni belőle, mert a fellegek a nyomukba szegődtek, és velük együtt haladtak.

Mihály már nagyon fáradt volt. Reménytelennek tűnt bármivel is próbálkozni.

Villámlani kezdett, és a sötétséget felváltotta a villámok fénye.

- Én feladom! - mondta csüggedten a szegény ember, és a földre rogyott. Már nem akart semmit, csak pihenni. A törpe is lekászálódott a szekérről, és letelepedett a földre az ember mellé.

- Kérlek, ne bánkódj! Te mindent megtettél.

- Már hogyne bánkódnék, hiszen feleséget és hat gyermeket hagytam odahaza. Minek is hittem annak a fénygömbnek? Milyen ostoba is voltam!

Reményvesztetten ücsörögtek, amikor messziről jövő, csúnya madárvijjogásra lettek figyelmesek. A hang egyre erősödött. A villámlás elállt, és a fellegek feloszlottak. Mihály és Csupor végre megláthatták a hatalmas madarat, amely egyre közelebb került hozzájuk. Amikor a fejük fölé ért, karmai közül valami zuhanni kezdett lefelé.

- Egy tojás! - kiáltott fel a törpe. - Megmenekültünk!

- Ezt miből gondolod? - nézett kíváncsian Mihály az útitársára, ám Csupornak nem volt ideje magyarázattal szolgálni, mert a tojás földet ért és széthasadt. Hangos nyerítés rázta meg az alagutat. A két kíváncsi hirtelen talpra ugrott. Egyenesen a nyerítés irányába siettek. A tojás előtt megtorpantak.

- Ez, ez lehetetlen! - hőkölt hátra Mihály.

- Már miért lenne az?

- A lovak nem tojással szaporodnak.

- Általában nem, de ez most nem számít. Ezek a lovak tojásból keltek ki. Nem akár milyen lovak ám!

A lovak lerázták magukról a maradék tojáshéjat is és közelebb mentek a pórul járt szerencsevadászokhoz. Az egyik ló koromfekete, a másik pedig hófehér. Mindegyik homlokán egy napszerű folt volt.

            - A kiskésit! - rikkantotta el magát a szegény ember.

A törpe elnevette magát. Még soha nem hallott senkit ennyire örülni.

            - Na! Fogjuk be őket, és induljunk tovább. Minél később érünk, annál nehezebb lesz megtalálni a bányarémet - mondta a törpe, a még mindig csodálkozó Mihálynak, aki odafordult hozzá és megkérdezte:

            - Te tudod, miért kell azt a rémet a felszínre hozni?

            - Igen, tudom.

            - Kérlek, mond el nekem!

            - Nem bánom, amíg a lovakkal bajlódunk, addig elmesélem neked az egész történetet.

            Ezalatt a faluban az a hír járta, hogy a szegény ember faképnél hagyta a családját. Az asszony hiába bizonygatta az ellenkezőjét, nem hittek neki. Végül a nő úgy döntött nem megy többet a faluba. Meglesznek ők magukban is, hiszen a ház körül mindent megtermelnek, amire csak szükségük lehet.

            Ettől a naptól fogva Eszter csak is a gyermekeitől várhatott segítséget. Mostanra már elfogyott a tűzifa, amit még a férje hasogatott. Nem volt mit tennie, fogta a fűrészt, és az udvaron neki állt fát fűrészelni. A kisebb gyerekek körülötte játszadoztak. A mama fél szemét állandóan rajtuk tartotta, még is baj történt. Nem vette észre, hogy Jancsika odament és megmarkolta a farönköt. Gondolta, segít a mamájának. A hároméves kisfiú egy óvatlan pillanatban kisujját túl közel tette a fűrészhez.

 

 

verika

            - Á! Jaj! - kiáltott fel a fájdalomtól.

            - Mi az? Mi történt? - rándult össze a mama. Fia felé fordult, akinek erősen vérzett a kezecskéje.

            - Mit műveltél? - ijedezett a mama. A fűrészt kidobta a kezéből. Zsebéből előkapott egy zsebkendőt. Azonnal a gyermek ujjára szorította. Felkapta a gyermeket és beszaladt vele a házba. Alaposan kimosta a sebet. Szerencsére az ijedtség nagyobb volt, min a sérülés. Szépen bekötötte a gyermek ujját.

            - Készen is vagyunk! Látod milyen szép babát készítettem neked?

            - Baba? - forgatta ujját a kisfiú.

            - Az! - bólintott a mama. - Máskor, ha dolgozom, csak akkor jöhetsz mellém, ha hívlak! Megértetted? Nem szeretném, ha nagyobb baj történne.

            A fiúcska hosszúra nőtt haja alól, kérdőn nézett anyukájára, aki hirtelen megszédült. Bizonytalan léptekkel botorkált egy székhez, hogy leülhessen.

            - Mamika! Mi van veled? Beteg vagy? - fakadt sírva az egyébként is megszeppent gyermek.

            - Nincs semmi bajom. Látod? Csak egy kicsit megszédültem. - mosolygott a mama, hogy megnyugtassa a kicsit, de az csak sírt tovább.

            - Én nem akartam! Most miattam vagy beteg! Többet nem leszek rossz, csak gyógyulj meg!

Az anya magához vonta gyermekét, és amíg a sírása nem csendesedett, addig nem engedte el. Csitítgatta, ringatta, becézte.

            Hogy jut ilyesmi az eszedbe? Nem miattad szédültem meg. Te, nem tudsz olyan rosszat tenni, amitől én megbetegednék. Érted? - könnyezett a mama is.                                            

            Mihály és a törpe végre befogták a lovakat. Ismét a bakon ültek. A szegény ember türelmetlenül várta a törpe beszámolóját, de a lovak olyan eszeveszett vágtába kezdtek, hogy minden ügyességükre szükségük volt ahhoz, hogy le ne essenek a szekérről. Az alagút is hamar eltűnt. Végre! A Nap izzó melege ölelte körül sebektől lüktető testüket. Hamarosan be is gyógyultak a sebeik.

            Egy darabig nem történt semmi izgalomra okot adó esemény. Békésen nézelődtek. A táj nagyon szegényes volt. A fű nélküli sivárságot néha egy, egy csupasz fa törzse zavarta meg. Az ég továbbra is szürkés volt, és egyre csak szürkült. Az utazók hátán a bőr is borsódzott az ismeretlentől.

Folyt köv...

 

 

Előzmény

Első rész...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Gitka_61
#11. 2011. december 10. 12:46
Örülök, hogy oldódott a feszültséged:)
Hogy milyen lesz a befejezés???? Hm!!! Hm!!! Majd kiderül :)))

puszillak! Gitta
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. december 10. 12:25
Döme Zsuzsa
#10. 2011. december 10. 12:39
Kedves Adalberto!

Eszedbe ne jusson lelépni!
Hogy vasárnap se maradjunk mese nélkül, a szerkesztőség holnapra is tartogat néhányat.
Türelem - megjelenést terem.
Én például magamtól nem is tudom felrakni, így mindig türelmesen kivárom, amíg sorra kerülök. (Ezt a Mátyás visszatér c. mesémet is már régen beküldtem).
előzmény: Adalberto hozzászólása, 2011. december 10. 11:29
Döme Zsuzsa
#9. 2011. december 10. 12:25
Mostanra kissé oldódott bennem a feszültség. Remélem, hogy jó lesz a befejezés.
Gitka_61
#8. 2011. december 10. 12:07
Igen kedves Marám!

Ez a kettősség mindig jelen van. Köszönöm a gratulációd :)

szép hétvégét! Gitta
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. december 10. 11:36
Gitka_61
#7. 2011. december 10. 12:06
kedves Bélám!
Köszönöm, hogy ismét itt voltál. Annak is örülök, hogy az oldalon vagy. Légy kicsit még türelemmel, biztosan felkerülnek a Te meséid is. Én várom őket. És kérlek, ne akarj husst játszani!!!

ölellek! Gitta
előzmény: Adalberto hozzászólása, 2011. december 10. 11:29
Mara
#6. 2011. december 10. 11:36
Kedves Gitka, nálad is a mesei elemek, és a valóság fonódik egybe.
Szeretettel gratulálok: Mara
Adalberto
#5. 2011. december 10. 11:29
Drága Gitta, csodás ez a rész is. Nagyon tetszett. Türelmetlenül várom a folytatást.
Úgy látszik, hogy itt én csak olvasó lehetek, mert hiába küldöm meséimet, nem jelennek meg. Pedig már vagy négyet felraktam.
Még egy két napot várok, és huss, mint egy kismadár elhúzok innen. Csak olvasgatni fogok visszajárni. Sajnos így jártam.
Még egyszer drága Gitta nagyon szép mesét írtál.
Szeretettel Béla
Eliza Beth
#4. 2011. december 10. 10:33
Hogy milyenek ezek a ronda pletykás falusiak! Borzasztó! :-)
Gitka_61
#3. 2011. december 10. 09:46
kedves János!
Köszönöm az elemzést. és, hogy emlékeket ébresztett benned az írás, annak meg örülök.

Gitta
előzmény: janos hozzászólása, 2011. december 10. 09:28
janos
#2. 2011. december 10. 09:28
Így van ez ha apa nélkül marad a család vagy anya nélkül nagy a veszteség.A fa fűrészelést csak ezen a módon lehet megtanulni. Emlékszem....
Néha a vér meg ijeszti az embert.
Szeretet áramlik a mese végén az anya és gyereke között.
Puszi! Tetszett. János
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek