Sün Pite barátot szerez

Sün papa és süni mama megkérdezték, mi bántja. Pite orra azért lógott, merthogy nem volt barátja.

 

 

Kerek erdő közepében, a nagy tölgyfa odvában

Éldegélt a kis sün: Pite, egy szép, tágas lakásban.

Szülei széltől is óvták, dédelgették, szerették,

De Pite csak sóhajtozott, így teltek el az esték.

 

Sün papa és süni mama megkérdezték, mi bántja.

Pite orra azért lógott, merthogy nem volt barátja.

Kimennék az éjszakába - nyafogta a mamának.

Dehogy mész ki, kicsi vagy még! A kutyák megtalálnak.

 

Nem félek én senkitől sem! - feleselt Pite bátran.

Róka jár kinn - mondta apja - maradj itthon mamával.

Száz veszély is leselkedik egy kicsi süngyerekre,

Majd ha megnősz, elengedlek, s játszadozhatsz kedvedre.

 

Hogyisne - morogta Pite csöndben a bajsza alatt,

S eltervezte, hogy elszökik, míg szülei alszanak.

- Ha sötétben nem mehettem, világosban indulok,

Amíg apa, anya pihen, jó messzire eljutok.

 

Így is történt. Mikor felkelt az erdő felett a nap,

Pite kilépett a házból, s elindult a fák alatt.

Alig ment egy métert, kettőt, eléugrott valaki.

Hé, te! - kiált rá a sünre. - Ez az én ösvényem itt!

 

Nahát! - álmélkodik Pite - mert még ilyet nem látott:

Két nagy fül lebegett fején, s szájában két lapátfog.

Én vagyok az erdő réme - ijesztgeti a füles. -

Gyorsan futok, nagyot ugrok, erős vagyok és ügyes.

 

Még hogy ügyes, még hogy erős - brekegi egy öblös hang,

s előmászik a bokorból egy nagy, ragyás, csúf varangy.

- Hát te ki vagy? - kérdi Pite, s száját tátja, úgy bámul.

-  Én a varangy, ez meg itt a gyáva, lapátfülű nyúl.

 

Nevem Tapsi, és nem gyáva - mondja a nyúl sértetten.    

- Te meg sün vagy - nézi Pitét -, csak egy kissé éretlen.

Mit csinálsz itt fényes nappal? Aludnod kellene még.

Elengedtek vagy elszöktél, és most jól eltévedtél?

 

Világot akartam látni - szepegi a kis Pite,

Merthogy igaz, jó barátom nem volt nekem senki se.

Minden nap csak otthon ülni, jónak lenni unalmas.

Ám erdőben járni-kelni olyan nagyon izgalmas.

 

Buta kölyök, nem tudsz semmit - brekegi a varangyos. -

Azt hiszed, hogy az erdőben mindenki oly aranyos?

Én nem bántlak, meg a nyúl sem, de akadnak néhányan,

Akik jól megkóstolnának, különösen déltájban.

 

Nem félek én - mondja Pite - megvédem életemet,

Ha valaki rám támadna, kimeresztem tüskémet.

Alig fejezte be szavát, máris jött egy ellenség:

Kígyó mászott le a fáról, s csusszant a béka elé.

 

Szegény varangy úgy megijedt, brekegni sem merészelt,

A nyúl meg nagy félelmében kővé meredt egészen.

Sssz - mondta az álnok kígyó - nagy öröm ez énnekem,

úgy látom, hogy szerencsém van, nem maradok éhesen.

 

Pite is félt, nem is csoda, kígyót sosem látott még.

Elszaladjak, vagy maradjak? Jaj, jaj, mit is tehetnék?

Kicsi vagyok még a harchoz, gyenge és tudatlan is,

Hogy bánjak el a kígyóval, s ha nem teszem, mi lesz itt?

 

Segítség - sírt Tapsi pajtás - megmozdulni sem tudok!

Én sem - brekegte a varangy -, kígyó gyomrába jutok.

Dehogyis jutsz, megvédelek! - mondta Pite elszánva,

S tüskéit mind kimeresztve, úgy állt, mint egy tűpárna.

 

Orrát, lábát, fejét, farkát  tüske alá rejtette,

S elindult a kígyó felé, hogy a békát megmentse.

Felém fordulj, velem küzdj meg! - kiáltja a kis süni,

A kígyó meg dühbe gurul, s nagy mérgesen megüti.

 

Meg is bánta rögtön dühét, mert a süni tüskéje

Jól megszúrta száját, nyelvét, foga is tört beléje.

Szünnel szoszem kezdek - mondta, s elmenekült selypegve,

Így történt, hogy aznap nem lett a kígyónak ebédje.

 

Nyuszi, béka csak csodálták, dicsérték a hős Pitét,

Szereztek is neki való, fejedelmi csemegét.

Tapsi hozott almát, répát, varangy szitakötőket,

S jókedvűen beszélgetve megették az ebédet.

 

Kis süninknek nem csak hasa, a szíve is tele lett,

Mert e napon egyszerre két igazi barátra lelt.

Búcsúzáskor megfogadták esküvel a Nagy Fára,

barátságuk örökké tart, számíthatnak egymásra.

 

Pite most már nagy örömmel hazafelé döcögött,

Sietett, hogy a szülei, meg ne tudják: elszökött.

Otthon, kis vackában fekve egyet elhatározott:

Holnap ismét útnak indul, s keres még több barátot.

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#14. 2013. február 16. 23:34
Szia!

Hát te néha még ránk nézel? Nagyon eltűntél mostanság...
Remélem, néha még vissza-visszalátogatsz majd, mert én speciel szeretem, ahogy írsz.
előzmény: vackor hozzászólása, 2013. február 15. 12:49
vackor
#13. 2013. február 15. 12:49
Utólag is köszönöm a hozzászólásokat!
Zsó
#12. 2012. február 26. 10:12
Valóban nem volt könnyű 3500 karakterbe süríteni a mesét, vagy verset.
De tetszett a versed, végül is jó ötlet.

Szeretettel: Zsó
Balage
#11. 2012. február 25. 20:56
Nagyon bejött meseversed. Csak gratulálni tudok hozzá! (A hosszt meg majd a Dörmi eldönti, hogy mennyire veszi komolyan...)

Grat!
Döme Zsuzsa
#10. 2012. február 25. 18:02
Szünnel én szem fogok szosze kikezdeni.
Juhász Kató
#9. 2012. február 25. 16:53
Vackor, ez nagyon aranyos verses mese. Feltétlen úgy alakítsd a karakterek számát, hogy megfeleljen a kiírás feltételeinek. Igazán kár lenne érte, ha nem venne részt a versenyben.
Élvezettel olvastam.
Gratulálok!
Gitka_61
#8. 2012. február 25. 14:35
igen, nekem is ennyi jött ki...
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. február 25. 13:16
vackor
#7. 2012. február 25. 13:23
Szóközöket nem számolta a programom. Verses mese lévén sajnos nem olyan egyszerű törölni belőle. Mindegy, maximum nem vesz részt a versenyben.:)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. február 25. 13:16
Eliza Beth
#6. 2012. február 25. 13:16
3791, ahogy áttettem wordbe... és sajnos a szóközök is számítanak. Próbáld meg lerövidíteni egy kicsit, bár, ahogy olvastam, elég jól egymásba fonódnak a sorok, nincs benne fölös...
előzmény: vackor hozzászólása, 2012. február 25. 12:52
vackor
#5. 2012. február 25. 13:14
:))))))))
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2012. február 25. 12:49
vackor
#4. 2012. február 25. 12:52
Volt alkalmam tanulmányozni, kétszer is volt otthon sünim.:))
A terjedelme 3356 karakter, szerintem belefér.
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2012. február 25. 10:15
Eliza Beth
#3. 2012. február 25. 12:49
:-)))
Gitka_61
#2. 2012. február 25. 10:15
Helyes versike. Látszik, mindenki tanulmányozta a sün életet :)
Bár kicsit hosszabb a kelleténél, reméljük ez nem befolyásolja majd a döntnököket.

gratulálok! Gitta
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek