Stolmár Aladár - Az én Csernobilom

Kezembe vettem a könyvet, pont a 2011. évi japán atomkatasztrófa után...

Sok minden járt a fejemben, hogy most vajon mit titkolnak, és mi is történt valójában. De ez a könyv nem a mostról szól, hanem a „régről". Katasztrófa szemmel nézve azt a réget. Nagyon vártam a írást, és kíváncsian vettem kezembe, hogy mit tud nekem még mondani, milyen új információt tud adni, amivel még nem rendelkezem. Sajnos még van ilyen, de mivel a végzettségem Okleveles környezetkutató,és sok tárgyam volt, ami atomenergiával, reaktorral, reaktori balesetek megelőzésével és még sok minden mással is foglalkozott, így eléggé nagy elméleti tudást szereztem e témakörből. Nagyon szerettem ezeket a tárgyakat, és a szaklaboromat is kis híján ebből a témából írtam.

 Na de most már térjünk rá a könyvre. Első ránézésre kicsi, vékony és könnyen elviheti magával az ember, ha utazik, s van egy kis ideje olvasni. A tartalmát tekintve inkább önéletrajzi leírás, amiben az író a saját élethelyzeteit és nehézségeit mutatja be. És közben persze rálátást is ad az atomerőművek működésére, és jelenlegi állapotukra is.

Stolmár Aladár az első atomerőműves mérnökünk, aki Szovjetunióban tanult, magyar ösztöndíjjal. Az egyetlen külföldiként és magyarként kezdte meg tanulmányait. Sok ismeretre tett szert, és sok jeles emberrel ismerkedett meg. Számomra legmegfogóbb és legviccesebb Borisz Nyikolajeviccsel Jelcinnel való találkozása volt. Egy szórakozóhelyen együtt énekeltek orosz népdalokat, (aminek a szövegét csak ketten tudták,) az asztal tetején, és csak másnap tudta meg, ki is volt az új barátja.

Bepillantást nyerhetünk az atomreaktorok pontos működésére és felépítésére, ezen felül bemutatja a szerző a 22 darab RBMK reaktort és az amerikai szabványokat, valamint a védelmet biztosító rendeleteket. Ezek részletezésétől azonban most eltekintenék.

Stolmár Aladár dolgozta ki a paksi atomerő tervét, közben sok utánajárással, és rengeteg fallal szembesült az országhatáron belül és kívül. Mielőtt az újításait elfogadták, foggal-körömmel kellett ragaszkodnia a megfelelő biztonsági beruházásokért, valamint az olyan módszerekért, amivel a kiégett fűtőelemek tárolása nem visz el milliárdokat. Aztán jött az újítási díjnak a kifizetése, amiből az újító kapná a beruházási megtakarításnak a 7 százalékát. Ebből a magas beosztású személyek kaptak 17%-ot, Ő tárgyalással sem kapott semmit.

Térjünk rá Csernobilra, vagy inkább a reaktorokra. Az atomerőművekben a környezet védelme miatt három falat tesznek, hogy ha bekövetkezik valamilyen katasztrófa, akkor sugárzó anyagok ne tudjanak kikerülni. Ez az RBMK reaktoroknál nincs meg, ami nagyban hozzájárult a csernobili katasztrófa kármennyiségéhez is, illetve a másik nagy probléma az üzemanyagok túlhevüléséről szóló információ hiánya volt, s ezen felül a legkritikusabb problémát a cirkónium és vízgőz reakciója okozta.

Jelenleg Oroszországban működő RBMK üzemeltetését 2024 vagy 2040-ig tervezik. Ami sajnos azt jelenti, hogy bármikor lehet egy újabb Csernobil. De reméljük, hogy nem lesz így!

1979-ben TMI-2 reaktor üzemzavara történt, de azt eltitkolták, igaz nem volt olyan nagy, mint az utóbbi. Mind a kettő helyen észlelt probléma, a cirkónium-vízgőz reakcióra vezethető vissza.

Később már AP-600 atomerőműnél megfogalmazták azt az elvet, hogy bele kell tervezni a természetes folyamatok érvényesülését, hogy üzemzavar esetén biztonságos állapotba vigye a reaktort.

Nagyon sokfajta reaktor van jelenleg a piacon. A jövőt a fosszilis üzemanyagot égetők jelenthetik. De ki tudja mit, hozz az elkövetkező időszak!

Nézzünk csak a jelenbe, elég egy igazán nagy természeti csapás, és a reaktor hiába korszerű, modern, sajnos ez mind nem elég, mert a környezet ilyen mértékű változására nem voltunk, nem vagyunk felkészülve. Reméljük, nem lesz több baleset semmilyen módon, és a sugárzó anyagból nem jut több a környezetünkbe.

Az én Csernobilom című könyvet inkább csak azoknak ajánlom, aki szeretik a reaktorok működését, kísérleteinek a leírásait önéletrajzzal vegyítve. Bár számomra nagyon érdekes a könyv, de néha elveszik a - nem mindenki számára érthető - részletezésben. De, ha valakit érdekelnek, a reaktorok szívből tudom neki ajánlani.

 

 

 

 

Silenos Kiadó

ISBN-978-963-06-6888-0

90 oldal
Megjelenés éve: 2009


További részletek


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
hozbi
#6. 2011. július 16. 08:21
Eliza Beth, van még pár dolog, amit nem tudsz rólam, remélem sikerül majd, még átadom azokat is!
:-)
Köszönöm!
hozbi
#5. 2011. július 15. 22:42
Kedves János!
Nagyon igazad van, a természet sajna nem felejt!
Köszönöm
Eliza Beth
#4. 2011. július 14. 18:15
Miket tudok meg rólad, Hozbi !?! :-))))))

Azt hiszem, nekem ennyi elég volt ebből a könyvből. Távol állnak tőlem a reaktorok, nem csak km-ben, lélekben is. Valószínűnek tartom, hogy amennyi információt egy laikus megért ebből, azt te át is adtad ezzel az amúgy remek írással.
Maradna még az önéletrajzi vonal, de inkább kihagyom :-)
janos
#3. 2011. július 14. 17:05
A titkok ideje lassan le kezd járni, a nép egyre okosabb lesz a földön.
Az írás tetszik mert oktató és tanulságos,csak az nem tetszik amit maga után hagy egy ilyen Csernobil.
A mezőnek szeme és az erdőnek füle van. Tehát hallunk is és látunk is.
Gratulálok az írásodhoz.
János
Balage
#2. 2011. július 14. 16:40
Nekem tetszett, de én veled mindig elfogult vagyok :P
Remélem, más is elmondja a véleményét :D
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek