Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete

Lenyűgöző olvasmány, az ember beleborzong, és olyan gondolatai támadnak, amelyek messze túlvisznek a regény cselekményén. Kulturbloggen

 

A svéd Sofia Lundberg néhány pedagógiai témájú könyv után váltotta valóra régi álmát, és írta meg első szépirodalmi munkáját. És milyen jól tette! Az elveszett nevek füzete  rendkívül bájos és megható alkotás, amelynek középpontjában egy idős stockholmi hölgy, Doris és az ő emlékei állnak.  Aki szerette A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, illetve Az ember, akit Ovénak hívnak című regényeket (és filmeket), annak  Lundberg könyve is tetszeni fog. A kortárs skandináv irodalom egyik legszebb alkotásáról beszélhetünk, hazájában hatalmas sikereket ért el, az idei évben pedig világszerte rengeteg országban megjelent.

Egy ember életébe annyi szeretet, boldogság és szomorúság belefér.
Ha időt szánunk rá, hogy meghallgassuk.

Doris 1928 óta ugyanazt a címes füzetet használja. Ebben szerepelnek mindazok, akikkel élete során találkozott. Most egyedül él Stockholmban, a bastugatani lakásában. A füzetben szereplő legtöbb ember neve áthúzva, mellette ott áll: meghalt. Doris magányát mindössze a szociális gondozók látogatása, valamint húga unokájával, az Atlanti-óceán túloldalán lakó Jennyvel való beszélgetései szakítják meg.
Egy szép napon Doris elkezd írni a címes füzetben szereplő barátairól, hogy Jenny, az egyetlen ember, aki emlékezni fog rá, örökölhesse az emlékeit is.
Az elveszett nevek füzete megható történet, amely mély érzelmekkel írja le mindazokat az élettapasztalatokat, amelyeket egy idősebb ember magában hordoz. A történet átível egy hosszú, megpróbáltatásokkal teli életen, elrepíti az olvasót a tovatűnt idők Párizsába, New Yorkba és Stockholmba.

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Október 23-ára