Síró eső

Álmokat űz el a síró eső...

Nyögnek a szélben a házeresztékek,

tombolva zúg most a bársonyos éj,

villámok fényétől felizzó felhőket

égzengés döreje szaggatja szét.

Kísértő neszektől rebben a lélek,

lobbanó villám emléket idéz,

széttörő csöndemben rémület kél.

Álmokat űz el a síró eső

szívemen koppanó csöppje, mint kő...

Várom a reggelt, hogy hozza a fényt

de süvítő széltől hajlik a rét.

Fémszínű könnyeket ringat a rózsa,

hajlik az ága, húzza a súlya,

ha sötétlő felhő terhét hullatja.

A kép forrása