Shopaholic

Cody Crosby házasságuk huszonöt éve alatt hozzászokott, hogy neje képzelőereje határtalan. Az asszony a kirakatban lévő valamennyi csinos ruhát képes elképzelni magán

 

Megan Crosby két dologtól fél úgy istenigazából.
Az egyik rémálma,  hogy Arlington városában valamennyi üzlet tulajdonosa egyszercsak úgy dönt, hogy nem nyit ki többé, ami őt valóságos katasztrófaként sújtaná ,  hatalmas pánikrohamot okozna és  mélységes depresszióba döntené . Na, persze, vásárolni manapság interneten is lehet  (amit a világ kincséért el nem mulasztana ) , ami azt jelenti, hogy legalább  havi három alkalommal biztosan csenget nála a postás a nevére érkezett jókora csomagokkal. Ám az igazi élmény mégiscsak az, ha a városban kószálva feltérképezi  és szemrevételezi a kirakatokat ,végigpásztázza a kínálatot és ha valamin megakad a szeme ( ami lássuk be, elég gyakorta megesik )  lelki szemeivel máris látja  magát a kiszemelt ruciban, ezért rögvest  besétál a boltba , majd rövid idő elteltével ki is sétál onnan .  Elégedett mosollyal az arcán,  megannyi táskával a kezében  és megcsappant pénztárcával a zsebében.
Cody Crosby házasságuk huszonöt éve alatt hozzászokott, hogy neje  képzelőereje határtalan. Az asszony a kirakatban lévő valamennyi csinos ruhát képes elképzelni magán , persze a színben hozzápasszoló táskával és a vele harmonizáló cipővel együtt.
A férfi tehát kénytelen -kelletlen ( és leginkább szótlanul) elviseli mindezt.  Bár ami igaz, az igaz. Időnként azért elereszt az Úrhoz egy -két imát , melyben  arra kéri a Mindenhatót, vagy adjon neki nagyobb bevételt, hogy mindezt finanszírozni tudja, vagy fossza meg a nejét féktelen képzelőerejétől. 
Cody Crosby békés  ember. ...és türelmes. Nagyon is az. Egyvalami azért mégiscsak képes kihozni a sodrából ezt az áldott, jó embert. Nevezetesen, ha a neje sopánkodását hallja, mi szerint szegénynek nincs egyetlen gönce sem, amit magára ölthetne. Nos, akkor bizony Cody Crosby-nál elszakad a cérna.  Ilyenkor idegei pattanásig feszülnek, ökölbe szorítja a kezeit és összeszorítja a száját. Össze bizony, hogy azon még véletlenül se jöjjön ki egyetlen hang sem. Nehogy olyasmit találjon mondani, aminek igazságtartalma ugyan  megkérdőjelezhetetlen , de a ténnyel szembesíteni a nejét ...nos, ez szegény, jó Cody Crosby számára valóságos Isten csapása lenne.
Mert nézzük csak, mi történne, ha egy ilyen siránkozás alkalmával a férfi odasétálna a ruhás-szekrényhez  és szapora mozdulatokkal  a polcokról, vállfákról a szoba közepére hajigálna valamennyi ruhadarabot. Hát, két dolog bizonyosan megtörténne....és maga sem tudja, melyik lenne a látványosabb. Az egyik dolog azonnal szembetűnne. A kidobált holmik - blúzok, szoknyák, nadrágok és topok - valószínűleg a plafonig felérnének, megcáfolva azon állítást, hogy szegény Megan Crosby-nak nincs egyetlen felvehető gönce sem..
A másik dolog, ami ez esetben megtörténne, az maga Megan Crosby.
A ruhakupacot látva előbb kimeresztené a szemét, két kezét a fülére tenné és eszeveszett sikoltozásával még a holtakat is életre keltené. Aztán a Katrina hurrikán erejét is túlszárnyalva végeláthatalan tombolásbe kezdene . Cody Crosby pedig  magában átkozná a pillanatot is, amikor a ruhás szekrény közelébe merészkedett és a felesége tetszése ellen cselekedett. Aztán elgondolkodna azon, hogy egyáltalán nem lehet véletlen, hogy a pusztító viharoknak általában női neveket adományoznak...
De térjünk csak vissza Mrs. Crosby-hoz!
Nos, az asszony másik nagy félelme szorosan összefügg az ő szeretett férjével és az általa felhalmozott - és legalább annyira szeretett - ruhákkal és egyéb csecsebecsékkel.
Még a hideg is kirázza,  migrénes fejfájás és szédülés gyötri, ha fejecskéjébe befészkeli magát AZ a gondolat. Nevezetesen, hogy ha  az Úr őt szólítja hamarabb magához,  férjura a drága pénzen vett ruháit, méregdrága cipőit és vagyont érő táskáit olyan áron adja majd el, amilyen árat ő a vásárlások után bevallott neki. Mert az igazat mégsem mondhatta el!  Soha! Micsoda patália lett volna, ha  Cody Crosby szembesül egy jól szabott, csinos kis fekete ruha árával? Hogy a hozzávaló cipőt és táskát már ne is említsük! Talán a szívéhez kap, összeesik és nem mozdul többé. Ezt ugye, mégsem kockáztathatta meg, ezért Megan Crosby általában az egyharmadnyi árát mondta egy -egy frissen beszerzett darabnak.
Így volt ez jó mindkettejüknek. Cody Crosby megmaradt az édes tudatlanság állapotában, mialatt neje kedvére vásárolgatott és szorgalmasan apasztotta  a közös bankszámlát.
Egy -egy vitára azért még így is sor került. Legutóbb öt nappal és két órával ezelőtt.
 Azon a szerdai napon, délután két órakor Cody Crosby-t hirtelen cserbenhagyta híres nyugalma és minden hidegvére, amint a banktól kézhez kapta a legutóbbi számlakivonatot. Még jó, hogy keze ügyében volt a vérnyomáscsökkentő pirulája, amiből rögtön be is kapott egyet, aztán a biztonság kedvéért még egyet, mert úgy érezte, menten megüti a guta. 
Feje paprikapiros lett, arca eltorzult, szája pedig - tőle felettébb szokatlan módon - jókorára kinyílt, majd fülsiketítően hangosan és vészjóslóan a nejét szólította.
Jött is Megan az éktelen kiabálásra tüstént, s mikor férjura a számalkivonatot az orra elé dugta, rögtön ellentámadásba is lendült.
Azt a rongyos pár száz dollárt sajnálja tőle? Tőle, aki megfőzi a kedvenc ételét, kitakarítja a lakást és elviseli az összes rigolyáját? Nem érdemel meg néhány jobb ruhát, hogy néhanapján kimozdulhasson benne? Szégyen és gyalázat! Ezt nem tűri tovább!
Azonnal hozta a kis barna bőröndjét, meg a fekete kis utazótáskáját, bedobálta pár holmiját, miközben teleszipogott egy egész csomag papírzsebkendőt. Mikor ezzel mind megvolt, fogta a telefont, felhívta a legjobb barátnőjét Kansas-ben és közölte vele, hogy pár napra hozzáköltözik.
Julianne Jordan a legjobb barátnője volt a gimiben és ez a barátság megmaradt azután is, hogy  a lány hozzáment Barry Portman-hez és egészen Kansas-ig szaladt vele. Mindmáig Julianne  az egyetlen, akivel Megan megosztja minden problémáját . Különösen, ha ezt a problémát Cody Crosby-nak hívják.
Ami azt illeti, jóval hosszabbra tervezte kansas-i kiruccanását. Legalább egy hetesre, hogy férjének legyen elég ideje megtapasztalni az ő hiányát és kellőképpen megrettenjen, milyen istencsapása is érné akkor, ha a neje netán sosem térne vissza.
Nos, hogy öt nap után mégis fogta a kis barna bőröndjét és kis fekete utazótáskáját, majd bedobálta azt a  pár holmiját, amit magával hozott , s a legelső géppel hazautazott - hát ebben nagy szerepet játszott Barry Portman. Való igaz, hogy Julianne a legjobb barátnője, de hogy miként tudott hozzámenni ehhez a faragatlan fajankóhoz, Megan Crosby máig nem értette. S bárhogyan is élvezte barátnője társaságát, annak férjével nem volt hajandó tovább egy levegőt szívni.
Amint megérkezett Arlington-ba, elfogta az a fajta jó érzés, hogy itthon van....és ő szeretett itthon lenni. Elmosolyodott a gondolatra, de igen...szeretett Cody Crosby-val lenni.
Már alig várta, hogy a taxi kitegye a ház előtt és amilyen gyorsan csak tud, felgyalogoljon a negyedik emeletre. Persze, hogy van lift, de ő klausztrofóbiás lévén, be nem teszi a lábát abba a zárt lyukba, inkább kettesével szedi a lépcsőfokokat, hogy mielőbb a férje karjaiban legyen. Hogy pár nappal ezelőtt még egymás torkának estek? Na és aztán? Az ember nem szent, a ház meg nem templom. Kár is erre több szót vesztegetni. 
Ahogy igyekszik felfelé a lépcsősoron, időnként félre kell húzódnia, mert szemből egyre többen  jönnek lefelé. Viháncoló nőszemélyek, egymás mellett haladnak és eszük ágában sincs kitérni. Mindegyik kezében van valami...és mutogatják egymásnak...és örülnek...hogy micsoda alkalmi vétel. S akkor meglátta az egyik kedvenc blúzát egy vörös hajú viháncoló kezében. Aztán a  méregdrága fekete ruháját egy szőke cicababánál...Ekkor már kettesével szedte a lépcsőfokokat,  miközben  szíve a torkában dobogott. 
Amikor feltépte a lakásuk ajtaját, kimeresztette a szemét, két kezét a fülére tette és eszeveszett sikoltozásba kezdett.
A szoba közepén feltornyosuló ruhakupac tetején ugyanis egy férfikéz által megírt táblácska hirdette: 
ITT MINDEN  RUHADARAB EGY DOLLÁRÉRT ELVIHETŐ !
Cody Crosby pedig elégedett mosollyal rakosgatta egy dobozkába az egyre csak gyülekező egydollárosokat, miközben felesége őrjöngését látva, újfent megállapította:
 egyáltalán nem lehet véletlen, hogy a pusztító viharoknak általában női neveket adományoznak...

 

Benda Judit

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek