Sétálok egy hűvös pénteki napon....Éljen a szerelmesek napja

Egy suliban készült vers:):):)

 

Sétálok egy hűvös pénteki napon, 
Fejem lehajtva, hisz nincs senki mellettem. 
Szememből már majdnem elcsöppent egy könnycsepp, 
Az agyam egyre rosszabb, és rosszabbra gondol minden percben. 

Kinyitom iskolám ajtaját, melynek kilincse jéghideg, 
Felfelé haladva az első emeletnél, rám köszönnek. 
Fülem hirtelen egy hangra figyel fel, 
Egy gyönyörű leány rám köszönt, mintha észrevett volna. 
Alig hittem szemeimnek, oly csodálatos volt, 
Szeme ragyogott, mint az esti csillagok fent az égen. 
Arca bepirult, mint egy kinyílt, piros rózsaszál, 

Még visszaköszönni se mertem, 
Azt hittem nem rám köszönt, 
Hisz egyedül voltam, 
De mikor mélyen szemembe nézett, 
Rájöttem, hogy én vagyok az a szerencsés, 
Kinek várja válaszát. 

Oly érzés volt, mintha életet adott volna nékem. 
Újra tudtam, hogy vagyok valaki e világon, 
Újra éreztem életem minden percét, 
Éreztem, hogy te vagy, ki visszaadtad rég nem látott boldogságom...

 

 

Kép forrása

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Alebenedek
#5. 2011. január 15. 12:41
Köszönöm szépen:):):)
agnes-senga
#4. 2011. január 14. 08:43
Tetszett! Az is ahogy megoldottad. A 4 soros keret,és a középső 6 soros szakaszok, ahogy minden 3. sorra rímel. Üdv! Remélem siker sztori lett. :))
Alebenedek
#3. 2011. január 13. 18:21
Köszi:):)
Balage
#2. 2011. január 13. 13:10
Szia!

Stílusod kicsit árulkodik korodról. Nem lett rossz a vers, de még van hova fejlődnöd ;o)
Mindenesetre szívmelengető a sztorid, és sok sikert a csajhoz ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek