Seregek Ura

Kő papír olló

Nem, talán mégsem...

Vagy igen.

Papír vagyok.

Kő, papír, olló.

Semmi, a valamiben.

Kereszt vagyok a párhuzamosok világában.

Nem, nem, pillangó a madarak közt,

Vagy talán hajó a sivatagban.

Bűn az erényesség napján.

Szégyen a vakok közt.

Látó, isten dicső arcán.

Gondolat a vízfejű óriások szemében.

Várjatok csak!

Majd jövök, s rendet csinálok!

Itt vagyok, kiforgatom a világot,

Olvasok a beleitekből,

Majd ha minden titkotok kiderül.

Levágom a fejetek,

Értelmes szavakat keresek,

S mind eltaposom.

Véretek veszem,

Benne fürdöm,

Majd ha szívetekkel takarózom,

Akkor mi lesz?

Jaj a szeretetnek!

Mert enyém lesz,

És üldözni fogom az angyalokat,

Láncra verem a tiszta lelket,

Együtt pusztulnak ők,

Nem lesznek megmentők,

Holtak arca fogja lepelként

Takarni a világ minden sarkát,

Nem lesz, hol elbújhatsz.

Csöppnyi manó: remény!

Vagyok a halál, a bűn, és erény,

Vagyok a kő, a papír, az olló!

Vagyok az adott, és megszegett szó.

Vagyok minden érzés, mely a vágyak tengerében úszik,

Vagyok a szépség, mely isten tenyerében nyugszik.

Vagy igen?

Nem, talán mégsem...