Rovásírásunkról dóhéjban

A magyar rovásírás az egyik legnagyobb kultúrkincsünk!

 

Gyökértelen világban élünk.

Bolyongunk, hányódunk, nem tudjuk honnan jöttünk és hová tartunk.

Talán a szerencsések közé tartozom, mert ugyan szüleim életük sekélyes talaján sodródva nem biztosítottak számomra igazi gyökereket, megtették ezt helyettük a nagyszüleim, akik a múltat ajándékozták nekem.

A múlt olyan, mint a gyökér. Amíg múltunk, nyelvünk, hazánk fontos, addig van gyökerünk. És ha van gyökerünk, akkor van tartásunk, hovatartozásunk és összetartásunk is.

Akkor nem engedjük elvenni, elvitatni és meghamisítani sem történelmünket, sem elődeink ránk hagyott szellemi kincseit, hanem büszkén, féltve őrizzük és továbbadjuk.

A különböző népek általában kétféle műveltséggel rendelkeznek: nemzeti és általános műveltséggel. Míg a legtöbb népnél lényegesen magasabb a nemzeti műveltséggel, mint az általános műveltséggel rendelkezők száma, addig nálunk ez pont fordítva van.

A magyar (székely) rovásírás egyik legnagyobb kultúrkincsünk, nemzeti műveltségünk bizonyítéka, de sajnos még napjainkban is alig ismert.

Talán emiatt is kezdtem el jeleit megtanulni. Őrizni és továbbadni ősi, nemzeti kultúránkból egy szeletet.

Akkoriban egyetlen támpontom Forrai Sándor könyve volt, ennek alapján tanultam meg a rovásjeleket, s kaptam hozzá némi történelmi, írástörténeti magyarázatot.

Az ókori Közel-Kelet sumér és egyiptomi képírását a föníciaiak vonalas, lineáris betűírássá fejlesztették, később ez terjedt el leggyorsabban Kelet és Nyugat felé egyaránt. Ez volt az első rovásírás, melynek anyaga kezdetben a fa volt, s a rovó a négyoldalasra alakított pálcára jobbról balra haladva véste a jeleket. Az átvett írásjeleket igyekezett mindegyik nép a maga nyelvéhez igazítani, és a nyelvükben lévő hangokra a hiányzó jeleket valamiképpen pótolni.

A magyarság ugyancsak a föníciai alapjelekből alakította ki egységes, logikus kombinációkra épített jelrendszerét.

A magyar rovásírás az egyik legnagyobb kultúrkincsünk!

Kultúrtörténeti jelentősége nyelvünk törvényeire felépült rövidítési rendszerén alapszik. Ugyanis a rovók - fáradságos mesterségüket könnyítve, valamint hely és időmegtakarítás céljából - igyekeztek rövidíteni. Így nyelvünk törvényeihez, hangértékéhez igazodva olyan megoldásokat alakítottak ki, mely rovásírásunkat az adott kor legfejlettebb rövidítéses írásrendszerévé tette.

S mi több, ezek a megoldások mai modern gyorsírásunk logikájával megegyeznek, csak egyforma nagyságú egysoros jelei vannak, nincs külön kis- és nagybetű, hiányoznak a hosszú magánhangzós jelek, melyek szintén a gyorsírás jellemzői. Magyarán rovásírásunk időben úgy ezer évvel megelőzte mai gyorsírásunkat.

 

„A magyar nyelv csodálatos tünemény. Csakis egy fejlett magyar nyelv tudott létrehozni fejlett rövidítéses írásrendszereket. Legnagyobb kultúrkincsünk tehát nyelvünk, ősi írásunk, a magyar rovásírás és a mai gyorsírásunk.
Ezért most az a tennivalónk, hogy ősi örökségünket nem elherdálni, hanem megőrizni megbecsülni és a következő nemzedéknek tovább kell adnunk."

(Forrai Sándor)

 

(Felhasznált irodalom: Forrai Sándor A magyar rovásírás elsajátítása)

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Csilla
#12. 2012. november 7. 21:11
Nem elég csupán ismerni eme örökségünket, vigyáznunk is kell rá, mert nem minden népnek jutott ilyen tekintélyes múlt, ezért sokan szeretnék tőlünk azt eltagadni, elvenni. Kiszely István ezt írja: "A Kárpát-medence ma más országhoz tartozó népei irigyelve a magyarság ősi kultúráját sok írásemléket megsemmisítettek ( legyalulták a tászoktetői sziklafeliratot, szétverték a körmöcbányai relikviákat stb.)".

Varga Géza neve sem ismeretlen a rovásírással foglalkozók körében, több könyvet írt e témában (pl. A székely rovásírás története címűt).

Nagyszerű írásodhoz szeretettel gratulálok:
Csilla
Matild
#11. 2012. november 7. 16:48
Kedves Attila,

mi magyarok befogadó nép vagyunk, néha akkor is, ha a befogadott is tudja, ez neki nem biztos, hogy annyira jó.
Szívesen bocsánatot kérnék mindenkitől ennek a magyar népnek a nevében, akit akarata ellenére is politikai játszmák eszközévé tesznek.
előzmény: NagyAttila(Puli) hozzászólása, 2010. november 6. 14:15
béka
#10. 2010. november 7. 10:43
Forrai Sándor könyvének címe, mely alapján rövidke írásomat alkottam: A magyar rovásírás elsajátítása.
Ha nem is vagyok túl jártas a törtnénelemben, tudom, hogy Székelyföld mindig autonómiára törekedett, tehát valahol független szeretett volna lenni. Identitásőrzésük tiszteletre méltó.
Bocsáttassék meg nekem, hogy nem tudok, és talán nem is akarok különbséget tenni Magyarországon élő, Székelyföldön élő, Vajdasági vagy Felvidéki magyarság között. Ez bizonyára az én gyarlóságom.
Nézetem szerint magyar az, akinek édes anyanyelve gyönyörű szép magyar nyelvünk, ezen szólal meg, s magyarul álmodik, ezen felül magyarnak vallja magát, függetlenül attól, hol él.
Nem vitatom, hogy a Székelyföldön élők jobban őrizték a nemzeti kultúrát és hagyományokat, s a rovásírásos emlékek fennmaradása, s magának a jelrendszernek a megőrzése is nekik köszönhető. És nálam tanultabbakkal sem kívánok vitába szállni ez ügyben.
Fontosak az apró történelmi részletek, ennek feltárását bizonyára el fogják végezni elhivatott emberek. Én az efölötti vita helyett fontosabbnak érzem, hogy e megőrzött, megtalált kincset a jövő nemzedéknek továbbadjuk.
Ezért tanultam meg, őrzöm, és adom tovább annak, akit hozzám hasonlóan érdekel.
katuska
#9. 2010. november 6. 14:33
Attila, én is úgy tudom, ez a székelység tudománya. Tisztelet nekik, mert konok , mindent túlélő makacssággal őrzik identitásukat, hitüket, helyüket a világban.És ez igazán nem szül semmiféle konfliktust.
előzmény: NagyAttila(Puli) hozzászólása, 2010. november 6. 14:15
NagyAttila(Puli)
#8. 2010. november 6. 14:15
Nem tudom, hogy helyes-e a kiigazítás, de a rovásírás székely, nem magyar?! Nekem, mint székelynek nem mindegy, hogy valami székelynek vagy magyarnak van elkönyvelve.
Mi székelyek nem egy fajta magyarok vagyunk, hanem székelyek, önálló nemzeti identitással. Ezer éven keresztül a Erdély külön nemzeteként voltunk számon tartva, ehhez ragaszkodnunk kellene a jövőben is.
És ennek nem kéne ellentétet szülnie székely és magyar között, mert csak a hamis egység uniformis.
Eliza Beth
#7. 2010. november 6. 11:05
A net kincsesbánya :-)
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2010. november 5. 18:57
Döme Zsuzsa
#6. 2010. november 5. 18:57
Végül aztán tegnap este találtam a neten egy kifejezetten ezzel foglalkozó honlapot, s úgy látom, hogy könnyen megtanulható.
előzmény: béka hozzászólása, 2010. november 5. 10:38
béka
#5. 2010. november 5. 10:39
Kedves Eliza Beth!
Az őszinteség az egyik legnagyobb erény. Azt hiszem...Tán még a lustaságot is képes legyőzni :-))
Szép napod legyen!
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2010. november 4. 23:22
béka
#4. 2010. november 5. 10:38
Szia, Kedves Zsuzsa!
Sajnos nem tudom, ami nekem van az 1996-ban jelent meg, gondolom magánkiadásban, mert kiadót nem látok rajta feltüntetve. Azóta persze bővült e téren az irodalom, szerintem a neten talán lehet találni róla valamit, lehet éredemes lenne rákeresni a MEK-en.
Szép napot kívánok Neked!
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2010. november 4. 20:43
Eliza Beth
#3. 2010. november 4. 23:22
Nézegettem én is gyakran a rovásírást, csak a lustaságom miatt nem tanultam még meg. De legalább őszinte vagyok :-)))
Döme Zsuzsa
#2. 2010. november 4. 20:43
Gyorsíróként (is) érdekel a téma. Forrai Sándor rovásírás könyve beszerezhető valahol? Szívesen lapozgatnám.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek