Romantikus Tragédia

Annyira akartam én lenni a napja, De elragadta tőlem a démoni éjszaka

 

"Annyira akartam én lenni a napja,

De elragadta tőlem a démoni éjszaka

Semmim sem maradt, és úgy érzem időm sem,

Csak egy dologra vágyok: arra hogy szeressen..."

 

Egy papírra leírta a szívét és lelkét,

De akinek írta sose tudta elolvasni a levelét,

A könnye megeredt és a csuklója vérzett,

Egy dolgot akart csak: hogy Ő is tudja mit érzett...

 

Meghalt... Huszonnégy évesen.

Pedig Ő is szerette, végzetesen.

De Ő elrejtette mindenkitől a szívét,

És csak néha láthatták a csillagok a könnyét.

 

Teltek az évek, és özvegy lett belőle...

Mert magába nézni félt és továbblépni nem mert.

Mélyen magában őrizte még,

És Ő is ott volt vele a sírja legmélyén...

 

Az idő nem segít. Várni nincs értelme.

Egy nap rájövünk: "Csak ennyi volt? Vége?"

Mindig van előre és mindig van tovább,

De a második esély néha megkésett talán...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Jucus 16
#5. 2011. június 18. 21:28
Szerintem nem baj :) Ez a vers így tökéletes :)
Nagyon szép lett, és igaz érzelemről szól, és ez még szebbé teszi :)
előzmény: Pityi hozzászólása, 2011. június 12. 15:09
Pityi
#4. 2011. június 12. 15:09
Ritkán oltom a saját versem, de nekem utólag ez egy kissé csöpög... De mindegy.:) Most volt egy ilyen időszakom. Bele kell férjen hogy néha én is csöpögök...:)
előzmény: Jucus 16 hozzászólása, 2011. június 12. 10:56
Jucus 16
#3. 2011. június 12. 10:56
:O ez nagyon szép .. szomorú de szép..
janos
#2. 2011. június 12. 10:03
Vannak sajnos az életünkben tragédiák,így van megteremtve ez a világ.De nekünk tovább kell képnünk nem szabad leragadni, harcolni ,belenyugodni és megbocsájtani,ez lényeges a továbblépés erősítésében.
Szép versedhez gratulálok.
János
Hozzászóláshoz jelentkezz be!