Robogó sárgaság

Én pedig szeretek velük ellobbanni a pirosló pipacsvirág szirmai között, mert ezek a szirmok édesek, álmosak, vállamra hullanak.

 

Ma, ezen a borús tavaszi napon, amikor a szél belekapott a hajamba és én összerezzentem, ahogyan a hideg a bőrömet érintette, felötlött a fejemben a jelenem gondolata, hogy én éppen a megállóban állok, a hajamba kap a szél, és én fázom ezen a borús tavaszi napon. Mert bizony ott álltam a megállóban, várva a hangosan robogó sárgaságra, hogy az majd elrepítsen engem a messzeségbe, az örömök tavának tükrére, ahol majd kettőt fordulva ellobbanhatok. Pirosló pipacsvirág szirmai hulltak alá köröttem, és én önfeledt boldogságban élveztem ki a percet, hogy én bizony ott lehetek, ahol éppen örömködöm. Mert annyiszor sasszézhattam volna indiánszökdelés helyett, annyiszor léphettem volna hármat kettő helyett, annyiszor tapsolhattam volna dalolás helyett. Azonban én indiánszökdelve haladtam, meg léptem párosakat, no meg dalolásztam is, és ma ott álltam a megállóban, várva a zötykölődő sárgaságra, amelyen ott ültek a vigyorgó macskák, és rájöttem: én szeretem ezeknek a macskáknak a vigyorát. Mert ha nem indiánszökdelve repülök előre sasszézás helyett, ha nem párosával lépek páratlan helyett, ha nem dalolok tapsolás helyett, nem ismerhetném, nem imádhatnám a vigyorgó macskákat, amelyek a sárgán robogó szerkezeten zötykölődnek. Én pedig szeretek velük ellobbanni a pirosló pipacsvirág szirmai között, mert ezek a szirmok édesek, álmosak, vállamra hullanak. Legközelebb pedig majd rohanok és szállok, meg füttyentek és ásítok, sőt, csodálok és várok, hiszen sohasem tudhatom, melyik által jutok a megállóba, ahol a sárga robusztus alak majd megáll, amelyen ülhetnek vigyorgó piros macskák, amely bárhova elvihet, ahova el kell jutnom.


Mert annyi mindent tehettem volna másképpen, annyi minden történhetett volna másképp. Mert ha előbb nem szökelltem volna, lehet, nem kettőt léptem volna; ha pedig nem szökellek, majd lépek kettőt, lehet, nem is daloltam volna.  Ha pedig nem daloltam volna, nem jutottam volna az örömök tavának tükrére, nem ismertem volna meg a vigyorgó macskákat, és ma nem ültem volna a sárga szerkezeten. Azonban volt szökdelés, két lépés, dal és tó; és most vannak vigyorgó macskák és robogó sárgaság ezen a borús tavaszi napon.




Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek