Robert Pescador -A macskánk mégis Floridában nyaral

Unatkozva sóhajtoztunk a lesötétített szobában, és lehangoltan néztünk kifelé a vigasztalan tájra. A kirakatnak álcázott figyelőhelyről Danny szüntelenül szemmel tarja és áttekinti az utca forgalmát.

 

Már napok óta szitált a ronda, hideg eső, amelyik ezen a vidéken megszokott dolog, de annak, aki naposabb déli tájakról vetődött ide, elviselhetetlen, és depresszióba kergeti a legkedélyesebb lelkeket is. A ház előtt kint ázott Mabel autója. Azt hiszem nincs a világon lehangolóbb látvány egy esőben ázó piros színű, nyitott sportkocsinál.

         Floridában most süt a nap-mondta elmélázva Rogers, és csontjait ropogtatva, nyújtózva felállott. Szőrös melle, atlétavállai itt semmi hatást nem tettek, holott az uszodákban, a tengerparton és a sportpályákon, nagy sikere szokott lenni a tyúkoknál. A macska felébredve a neszezésre a hűtőszekrény felé iramodott és fülsértő nyávogással kunyerált. Mabel végül megunva a macskazenét, bekapcsolta a magnót és kisietett a konyhába, hogy belerúgjon a macskájába. Ám azt nem lehetett egykönnyen elhallgattatni, mióta le voltunk égve, megszokta, hogy rá jár a rúd. Bizony mostanában nem sok tejfölt nyalt tőlünk, mindannyian raplisak, idegesek voltunk. Kinyitottam a frizsidert és áttekintettem a helyzetet. Némi tányérba ragadt, kiszáradt ételmaradékon kívül két szardíniás doboz, egy húskonzerv árválkodott benne, néhány sörösüveg társaságában. Konzervnyitó híján egy késsel felbütyköltem az egyik szardíniásdobozt és letettem a macska elé a földre. Kényeskedve rázta a talpait, de azért belekóstolt. Már napok óta nem látott egy kis tejet vagy friss húst.

         Mabel kettétört egy cigarettát, meggyújtotta és felém nyújtotta a szopókás végét.

         --Már egy cigink sincs fiúk, hogy egy kis „fűről" ne is beszéljek. Valakinek ki kell mennie a boltba-mondta és kihívóan, egyenesen rám nézett. Igyekeztem közömbös képet vágni, és Rogerssal együtt láthatatlanná válni. Ki a fenének van kedve felöltözni, kimenni az utcára ilyen időben? Nekem meg pláne borotválkoznom is kellett volna, hogy visszanyerjem emberi külsőmet, és melegvíz híján csöppet sem csábított ez a lehetőség. Végül is Mabel nagy dérrel-dúrral összerázta a haját, belehúzta magát a nadrágjába, amely olyan szorosan illeszkedett a formás fenekéhez és a combjaihoz, hogy egy odaszorult bolha sem mozdulhatott volna estig, amíg le nem veti, kikapta Rogers nadrágzsebéből az utolsó tízdollárost és indulni készült.

--Hagyd azt a mallért Mab! Ez az utolsó tíz golyónk van, ha ezt most kilőjük, nem tudunk majd ecetet tölteni a talicskába, és itt fogunk horgonyozni a világ végéig.-szólt rá feddőleg Rogers.

Nono...csak ti ketten, mert én holnap autóstoppal, vagy akár gyalog, de megindulok délnek.-mondta .hetykén Mabel. Halálosan unom már ezt a vacak esőt, ezt a ronda vidéket, és titeket is unlak. Itt az ideje, hogy megmondjam neked is Tom-- mutatott szerénységemre--igazán megmozdíthatnád már a péklapát tenyereidet, te pedig Rogers kitalálhatnál már valamit azzal a fene nagy eszeddel. Vagy arra vártok talán, hogy múmiává aszalódjunk ebben a porfészekben, ahol még egy rendes diszkó sincs, ahol riszálni lehetne és az egyetlen moziban azokat a filmeket adják, amelyeket tinédzser koromban láttam Friscóban?

Ezzel elragadva a tízest kihúzott az ajtón. Rogers utána akart lépni, hogy lecsördítsen egyet, de leállítottam:  Hagyd csak, tisztára igaza van a csajnak, valamit csak kell ennünk, sör is kell, cigi is. Benzint majd tankolunk valamelyik hitelkártyával, amelyik nem túlságosan gyantás. A marketbe csak nem törhetünk be, hogy lebukjunk egy pár kalarábén és káposztafejen. Apropó, a káposztafejről jut eszembe, nem találhatnál ki valami okosat, ami kihúzna bennünket ebből a csávából? Ott van például a sipítós Danny....

Hagyd abba-üvöltött rám pulykavörösen Rogers-hagyd abba a sipítós Dannyit! Hát meg vagytok teljesen húzatva, már háromszor egymásután lepuffantottuk és most olyan tüskés lett, hogy megközelíteni is lehetetlen.

--Ugyan Rogers-kapacitáltam a barátomat-mégiscsak ott ül a rengeteg dohányon, már duplán lenyúzta a slum lakóiról a portórikóiakról és a négerekről azt a kis pénzt, amit tavaly lepusziltunk róla. Vágjuk le az idén még egyszer azt a disznót és levisszük Mabelt meg a macskáját nyaralni délre, ha már úgy kívánja. Te mindent ki tudsz tervezni, ha nagyon akarsz, hiszen olyan éles a logikád és jól forog az agyad, azért is hívnak Wilkinson Rogersnek a fiúk.

         Szavaim nem hullottak le hatástalanul Rogers közismert hiúságáról, én pedig sportszerű izgalommal drukkoltam, hogy újra levágjuk ezt a piócát, bár be kellett látnom nem sok lehetőség kínálkozott. Vagy három éve kaptuk el először és egy egyszerű parasztcsellel harmincezer dollárt vettünk el tőle. A tizennyolcadik utca sarkán van az üzlete ennek a disznónak, és annyit tud harácsolni, amennyit csak akar. Ez az utca pont a színes negyed és a jobb környék határán fekszik, és így Danny barátunknak sokszor akad jobb vevője is, de valójában nem a vevőin gazdagodott meg, hanem a színes bőrűektől vásárolt, többnyire lopott ékszereken. Sok tudománya nincsen Dannynak, sőt feltehetően buta és műveletlen, de pszichológusnak zseniális lenne.

        Messziről felismeri a tolvajt, aki zsákmányát eladni hozza, vagy a megszorult nőt, aki a kilakoltatás előtt álló család megmentése érdekében viszi eladni utolsó szegényes értéktárgyait. Nos Danny szívesen segít az embereken! A belépőt látszólag észre sem véve egy órán babrál (Rogers megfigyelte, hogy évek óta ugyanazt az órát javítgatja) és hagyja puhulni a lábát váltogató, pult előtt álló eladót. Aztán látszólag oda sem figyelve, undorodva, mintha egy kukacot, vagy döglött patkányt venne a kezébe, megragadja a zsákmányát. Egy másodperc alatt mindent tud a kezében lévő ékszerről, és az előtte drukkoló szerencsétlenről is. Mindég több súlyt dob a mérleg serpenyőjébe, mint a felkínált ékszer súlya, és így jelenti ki, mondjuk egy huszonnyolc grammos karkötőről: „húsz és még valami, jóval a harminc alatt van" Azután közömbösen visszadobja a „vacakot" és látszólag teljesen megfeledkezve az eladóról és jelentéktelen eladnivalójáról fontoskodva babrál tovább az órán.  Végtelennek tűnő percek után végül is az eladó szólal meg reményveszetten: Nos mennyit ad érte?   --Miért? Ja! És egy pillantásra méltatja az ékszert: Hmm! Húsz gramm? Köszönöm, nem veszek aranyat...nincs vevő, az embereknek manapság kenyérre sem telik...mennyit kérne érte?

         Mondhat az eladó bár mit, akár a tényleges érték kis töredékét is, Danny híresen vékony fisztula hangjához képest is bántó élességgel felkacag és visszadobja a „kacatot" a pultra.

         Aki eddig száz dollárban reménykedett, most már ötven után is kapva kapna, de eunuchtenorban énekelve, vékony fejhangon visítva Danny már küldi is a másik utcában lévő zálogoshoz, aki nem kisebb uzsorás, mint ő maga. Ezt azonban az eladó is tudja, hiszen onnan jön, és az események most már drámai gyorsasággal peregnek. Negyvenért odaadom-sipító nevetés a válasz-adjon harmincötöt-Dannyi ekkor letesz egy húszdollárost a pultra és oda sem nézve, besöpri egy fiókba a karkötőt. Ha az eladó nem veszi el a pénzt, és nem mozdul( ritka eset, mert a kábítószer kereskedő, már kinn áll és várja a vevőt) akkor Danny visszahúzza a húszast és újfent kidobja a „vacakot" a pultra. Adjon legalább még egy mallért, didergi az eladó, mire Danny egy ötöst tesz a húszas mellé és ezzel az ügy be is van fejezve. Legalább is annak, aki eladta, mert alig húzza ki az üzletből a lábát, Danny már veszi is ki a fiókból a legalább kétszáz dollár értékű ékszert, hogy a nehéz régi kasszát kinyitva biztonságba helyezze ragadmányát.

         Nos erre a műveletre volt alapozva Rogers egyszerű, de hatásos terve. Mabel bánatos özvegynek öltözve be vitt pár ékszert eladni, Danny bagóért kapta meg őket, de hát mit számított ez. Pár perc múlva már újra a miénk volt minden, sőt a páncélszekrény és Danny zsebeinek tartalmával együtt.

Mabel kilépett az üzletből, és az ajtó mögé a falhoz állva tízig számolt, majd, mint aki még akar valamit, újra belépett. Danny éppen dugdosta befelé a mackóba az aranyakat, mikor Mabel a bordái közé nyomta a stukkert. Akkor én is benyitottam és segítettem a rakodásnál, sőt magánszorgalomból meghipiseltem a környék jóságos jótevőjét, és persze odabilincseltem a pulthoz. Rogers ezalatt felhajtott a járdára és villámgyorsan elporzottunk. A játék pisztolyt otthagytuk mellette a pulton, kárpótlásul az elszenvedett kínokért hadd játszhasson, amíg valaki kiszabadítja. Később hallottuk, hogy vagy egy fél óráig kellett sipítoznia mire egy rendőr előkeveredett, akinek elmesélhette a kalandját. . Ezt a rövid időt felhasználva rögtön a rablás után, már csak azért, hogy pukkasszuk vele bevásárló körutat csináltunk, amelyben Danny hitelkártyáját is mozgósítottuk különböző közszükségleti cikkeket, úgymint drága parfümöket, színes tévét, Rolex órát és egyéb retyerutyát vásárolva. Fél óra alatt sikeresen több mint tízezer dodot emeltünk le róla,

         Veszett nyarat csináltunk végig abban az évben. A legjobb szállodákban laktunk, de persze azért csórtunk itt-ott valamit, ha alkalom nyílott rá. A maradék pénzzel átteleltünk és május vége felé határoztuk el, hogy újra csak őt vesszük elő. Alaposan megfigyeltük és elégtétellel állapítottuk meg, hogy rendkívüli óvatossági rendszabályokat léptetett életbe. Így például az eladót most már az ajtóig kísérte, kulcsra zárta utána az ajtót, majd a kirakatot is befüggönyözte, és csak ezután nyitotta ki a kasszát. Fegyvert is vásárolt, nem is egy, hanem két revolvert, és mint a detektívek a hónalj alá kötve hordta az egyiket, a másikat a bokájára csatolta. Szóval harcolni készült ellenünk. Ám Rogers csak nevetett az erőfeszítésein és tudtuk, hogy másodszorra is könnyen fogjuk róla lepuszilni a dohányt.

Mabel egy elegáns Mercedes sportkocsival és egy még elegánsabb szőke parókával felszerelve „véletlenül" nekikoccant Danny kocsijának, amelyet a szemmel tartás végett az üzletével átellenes oldalon parkolt. Mab úgy tett, mint aki az okozott kárral mit sem törődve el akar hajtani, mire barátunk sipákolva kirohant az üzletből és nyilvános tetemrehívást rendezett az utcán. Ám a kevés járókelő közül senki sem akart a szép hölgy ellen és pont a közutálatnak örvendő Danny mellett tanúskodni, Mabel pedig a nyilvánvaló tények ellenére tagadni próbált. Ekkor keveredett elő egy rendőr (én voltam) és a kellemetlen, szemerkélő esőben bevonultunk hármasban az üzletbe. Mondhatom rendkívül kegyetlen és igazságtalan voltam Mabelel. A szabálytalan fordulásért, hatvan, a gyorshajtásért száz dollárra büntettem, egy betétlapot elvettem tőle, sőt idézést kapott a Közlekedési Bíróságra is. Mabel annyira sírt, könyörgött, hogy a végén még Danny kelt a védelmére, miután a zokogó hölgy kérlelte, kezeit szorongatta és Danny már-már valamiféle természetben leróható hálában kezdett reménykedni. Ezek után a károsult adatai kerültek sorra, amihez a kasszát fel kellett nyitni, minthogy a hitelkártya elvesztésén okulva az iratait is ott tárolta az összes cuccaival együtt.

         Mikor meglátta kezemben a stukkert rám ismert, és olyan céklavörös lett, azután meg fehér, hogy már attól féltem ott nyúlik ki az orrom előtt a helyszínen. Szerencsére magától is jobban lett, mert ápolgatni nem volt időnk, a megbeszél öt perc leteltével jött Rogers jelenteni hogy a valódi őrszemes rendőr közeledik, és mire Danny ismert tenor sipítása felcsendült, mi már ismét messze jártunk a dohánnyal.

Mabel macskájának a születésnapi tortája (június 17) már a floridai Majestic szállóban készült remekbe, de a nyaralásunk még ennél is remekebbre sikerült. Rogers fürdött a napfénybe, a dicsőségbe, a tengerbe Mab és én dicshimnuszokat zengtünk a nagy eszéről, és valahányszor csak kiejtettük sipítós Danny nevét, fuldoklottunk a röhögéstől. Tudtuk, hogy ezúttal a bűnügyi nyilvántartóban felismerte Mabelt, és most már tisztában van vele, hogy a „macskások" ellene esküdtek. Kevésbé szívós, kevésbé optimista lélek talán már fel is adta volna a küzdelmet és levonul a porondról, de nem így Danny. Bosszút esküdött ellenünk, továbbra is kitartóan nyúzta a slum lakóit, és értesülésünk szerint három hónap alatt kiheverte azt a hetvenötezer dodot amit kilőttünk alóla.

Mikor a pénzünk fogyni kezdett, Rogers csak fölényesen mosolygott és esze ágába sem volt beavatni minket a terveibe. Már az utolsó százasokat váltottuk, mikor végre összeült velünk tanácskoznia a továbbiakról. Mab és én újra Dannyra szavaztunk, már csak a sportszerűség és a nagyobb hecc kedvéért is. Hamarosan legyűrtük Rogers ellenkezését, aki a józanészre, és egyéb marhaságokra hivatkozva inkább egy szolidabb vidéki postarablást ajánlott. Hosszas fejtörés után engem küldött telefonálni a friscói főkapitányságra.

Némi kis technikai felkészültséggel egy nyilvános fülkéből ráálltam a rendőrség belső vonalára és Budd Hamiltont kerestem. Közöltem vele, hogy San Diego mellett elkaptunk egy nőt két ürgével, akikben a körözvények alapján a macskás Mábelt és társait gyanítjuk. Egy fegyveres pofabalhén buktak le, de mielőtt letartóztatási végzésért bíró elé állítanánk őket, nem ártana biztosan megállapítani a személyazonosságukat. Úgy hallottuk Friscóban van valaki, aki legalább a nőt biztosan beazonosíthatná.-- Igen! Nagyszerű!-- Akkor holnap tizenhárom órára landolunk vele a friscói repülőtéren, és ha nem lesz túl nagy forgalom félóra múlva, már szembeállíthatjuk volt áldozatával. A négyórás géppel indulunk vissza, hogy a törvényben előírt negyvennyolc óra letelte előtt megkapjuk a bírósági végzést...oké!  Akkor viszlát holnap a harmincas szobában.

Szinte magam elé tudtam képzelni Danny boldog disznópofáját, amikor megkapta a telefonhívást a főkapitányságról, hogy délután egy óra előtt jöjjön be. Mabellel és Rogerssel nem mertünk egymásra nézni, mert állandóan pukkasztott bennünket a röhögés. Hát ha még tudtuk volna, hogy Danny annyira óvatos volt, hogy felhívta a főkapitányságon Hamilton felügyelőt, visszaigazolni a meghívást. Így hát biztosan boldogan hajtotta álomra a fejét, miközben mi már repültünk is a San Franciscóba tartó gépen, hogy legyen időnk felkészülni az előadásra.

Másnap délelőtt tíz óra tájt telefonáltunk az üzletbe Dannynak, hogy nem kell bejönnie a főkapitányságra, mert az azonosítást másvalakivel fogjuk elvégeztetni, ellenben egy fél óra múlva nála vagyunk a bűncselekmény rekonstruálását, helyszínen elvégezni, amit a helyi televíziós csatorna, az ügy horderejére való tekintettek az esti „POLICE" műsorban közvetíteni is fog. Boldog sipákolással rohant el egy közeli borbélyhoz, hogy a pár szál haját a feje búbjára tupíroztassa, és elégedett röfögéssel fogadott bennünket, mikor tizenegy óra tájt megérkeztünk. A felfogadott társaság maga volt a megtestesült marconaság, ahogy megbilincselve kituszkoltak bennünket a zsuppkocsiból. Én és Rogers dacoskodtunk, de Mab láthatóan megtörten lógatta a fejét, és szánatta magát az összegyűlt tömeggel. Danny kuncogva belecsípett a pofikájába, mire Mab hatalmasan bokán rúgta. Erről a helyszínem jegyzőkönyv is készült nyolc napon belül gyógyuló testi sértés címén.

      Pontról pontra minden úgy folyt le, ahogy az tavaly a rabláskor lejátszódott. Miután Danny kitárta a mackót és Mabel velünk, a két bűntársával zsákba gyömöszölte annak tartalmát, a világosító és a kameraman letette a földre a dög nehéz bérelt fölszerelést, és az egyik áldetektív álbajusza leesett Dannyi lábai elé a földre. Akkorát sipított, mint a régi magasvasút gőzmozdonya, de másodperctöredékek alatt a kasszához bilincseltük és elillantunk, mielőtt a tömegből bárki megérhette volna mi is folyik itt, mi megy itt végbe. Dannyt fél óráig hagyták sipákolni, azt hitték forgatás van, ez is a filmhez tartozik, késő délután szabadították meg lángvágóval a bilincseitől, miközben mi a hitelkártyáját lehúzva kifizettük a stábot és újfent bevásárló körutat tettünk a városba. A zsákmány nem volt túl nagy, Danny az adóhivatalra való tekintettel nem hagyott sok cuccot a kasszába, na meg a „meleg" holmikat sem akarta a rendőrség szemei elé tárni, sokan osztoztunk is a szajrén, azért is állottunk most itt így leégve.

                                                        *************************************

 

         Félórai veszekedett vita után, miközben majdnem összeverekedtem Rogerszal megjött Mab. Úgy látszik nagyarányú árleszállítást hajthattak végre, mert legalább ötven dollár ára cuccot hozott haza(elgondolkodtató, hogyan lehet szorosan testhez tapadó ruhába is elrejteni a szajrét?) Mab összevágott valami kaját, májkonzervet és tejet adott a macskájának, mi meg hallgatagon söröztünk. Megint Rogers kezdte el a vitát:

         Hallod Mab! Tom teljesen be van csavarodva, negyedszerre is Dannyit akarja elővenni a lomtárból.!

         Miért te valaki másra gondoltál? -kérdezte vissza Mab angyali ártatlansággal.

         Őrültek! Mind a ketten őrültek vagytok...te is Mabel, meg a barátod is! Hát a hecc a rekordhajhászás kedvéért a sitin akartok nyaralni? Van róla fogalmatok, hogy felkészült minden eshetőségre Danny? Hát nem a tengerész Emerich mondta, hogy egy méterrel előrehozta a mackót, és valószínűleg csak álcázásnak használja? Hogy a mackó mögött, vagy valahol máshol titkos helyen vannak elrejtve az értékei? Hogy elektromos meg lézersugaras riasztókat szereltetett, amelyek egyenesen a rendőrséget riasztják? Meg, hogy abszolút bizalmatlan lett mindenkivel szemben. Emerichnek majd ki tépte a szakállát, azt hitte hasonmás, pedig gyermekkoruk óta ismerik egymást. A valódi széfet csak akkor nyitja ki, ha tök egyedül van...értitek, csak akkor ha biztos benne, hogy sehol nincs senki!

         Hát úgy kell csinálni, hogy azt higgye-vetette közbe ártatlanpofával Mab. Rogers, olyan egyszerű az egész! Csak benn kell legyek az üzletben, anélkül, hogy a sipítós tudjon rólam, ennyi az egész!

         Igazán csak ennyi? Nahát, hogy erre nem is gondoltam! Hogy egy tizenöt négyzetméteres üzletben benn légy úgy, hogy a tulaj ne vegyen észre? Talán tegyelek láthatatlanná? Meg vagy te húzatva drágám, az agyadra ment a nyomor! Vagy illetve...várjatok csak? Láthatatlanná?! Egy zseni vagy Mabel...egy zseni. Máris zsebünkben a dohány. Korszakalkotó ötletem van, de csak Friscóban fogom elmesélni. Csomagold be a macskádat Mábel, ha nincs ellenetekre azonnal indulhatunk.

                                                      ********************************************

 

         Friscóba érve nem nagyon mutogattuk a pofánkat, mert feltehető volt, hogy Danny boldogan fizetett volna egy információért bárkinek, aki tudtára adja, hogy hol tartózkodunk. Csináltunk egy kisebb betörést az előkészületek költségeinek fedezésére, és megbízható haverokkal alaposan megfigyeltettük Danny üzletét, sőt Emerich rejtett kamera segítségével lefényképezte a plafontól a padlóig az egész kócerájt.

         Aztán az egyik éjjel megtettük az előkészületeket, hogy Mabelt angyallá változtassuk. Könnyű, feszes, testhez simuló trikót kapott kéttenyérnyi szélességű övvel a derekán és tűzoltó kapoccsal az övön. Erős drótkábelekkel felszerelve egy borús éjszakán betörtünk Dannyhoz. A lehető legrondább kontármunkát végeztük, a zárakat feszítővassal, autógénnel nyitottuk ki, csúnya durva lakatosmunkával megfúrtuk az üres kasszát, a riasztókat az egész lakótömb fővezetékének átvágásával hatástalanítottuk, mindenfelé szerszámokat hagytunk széjjel, előre készített ismeretlen ujjlenyomatokkal. Feldúltuk az egész üzletet, és filléres bizsukat, vacak órákat és más kacatokat zsákmányoltunk. Ám a plafonon nem végeztünk ilyen kontármunkát. Danny üzlete egy század eleji épületben volt, és ha nem is lehetett nagynak mondani mégis levegősnek, tágasnak tűnt. Ugyanis a plafon vagy négy méter magasan volt, és mi abból faragtunk le pár centimétert az által, hogy alatta vásznat feszítettünk ki, amelyen a foltok, beázások, de még a légypiszok is fotokópiával készült pontos mása volt a régi mennyezetnek. Egész áldott nap két vékony drótkábellel, tűzoltókapcsokkal felerősítve lebegett Danny feje felett az álcázás és a valós mennyezet közt Mabel várva, hogy eljöjjön az ő ideje, Egy gombostűnyi lukon keresztül látta még kora reggel, amikor sopánkodva megérkezett, majd a kontármunkán álmélkodó, fejüket csóváló detektíveknek panaszkodott. Danny csak délután nyitott ki újra, miután úgy ahogy rendet csapott maga körül és lakatossal új zárakat illesztett az ajtóba. A forgalom ennek dacára is nagy volt, közeledett a karácsony, eladók és vevők egymásnak adták a kilincset. Szerencsére Danny nem fukarkodott a gázzal, jó melegen tartotta a boltot, Mabel fenn inkább izzadt, mint cidrizett a vékony kis trikójában. Mabel látta, amint hét óra után kitessékelte utolsó ügyfelét, egy mesztic orgazdát, majd gondosan magára zárva az ajtót, eloltogatja a falon körös-körül égő fényeket és egy kis lézer lámpával tapogatja a falakat, majd egy tranzisztorrádió nagyságú, Geiger-mérő szerkezettel gyanakodva körbejárja a helységet. Végül is egy harmadik vacaknak a segítségével elfordítja a nehéz régi kasszát és kinyitja mögötte az igazi széfet, hogy bepakolja aznapi szerzeményeit.

         Ebben a pillanatban, mint ahogy egy pók ereszkedik alá, már ott is volt a háta mögött Mabel. Ezúttal még a sipítozás is elmaradt, Dannyi sokkot kapott, elhanyatlott és végignyúl a padlón Mabelnak magának kellett bajmolnia az ékszerek és a pénz zsákolásával. Mi odakinn már majd frászt kaptunk a türelmetlenségtől, aztán pedig rohantunk a mentőknek telefonálni, lelkükre kötve, hogy siessenek, mert infarktusról van szó.

Nos ezúttal megütöttük a nagy lutrit. Csak készpénzben száz-egynéhányezer dollár, ékszerekben, brillekben ennek a többszöröse volt a zsákmány. Táncoltunk, sírtunk-nevettünk örömünkben. Mab elrohant egy éjjel is nyitvatartó marketbe, hogy orosz kaviárt vegyen a macskájának, és megfogadta, hogy ezentúl csakis ezzel eteti a szerencsét hozó kabbala állatot. Még az éjjel szobát foglaltunk és másnap reggel már repültünk is le délnek Floridába, ahol örökké süt a nap.

Vidám téli vakációnk harmadik hetében egy marha a trambulinról Mabel nyakába ugrott. Két-háromszor nevelési szándéktól vezetve a víz alá nyomtam, mire a hápogó pofa prüszkölve, fújva kiemelkedett a vízből, hát Danny állt, illetve úszott előttem teljes életnagyságban. Világos nappal volt, sőt delelőn állott a nap, de előttem és azt hiszem Mab előtt is elsötétedett a világ. Rogers a parton állt, ő is látott mindent, nem hiszem, hogy kevésbé kutyául érezhette magát, mint én. Menekülésre semmi kilátás nem volt, a medence szélén a városi rendőrség két tagja sétált fel-alá, nem éppen ránk lesve, hanem a fürdőruhák erkölcsösségének ellenőrzése céljából, de minden esetre tettre készen. Hanem aki még nálunk is zavartabb lehetett az Danny volt. Már vártuk az ismert fülsértő sipítást, de egy hang nem jött ki a torkán.

Végül is ő szedte össze magát hamarabb, mert a figyelem már kezdett felénk fordulni. Két oldalról arcon csókolta Mabelt és velem is kezet rázott, mint aki régi jó ismerősökkel találkozott össze és viccből nyomkodták a víz alá. Hangos hellózással üdvözölte a kővé vált Rogerst, és barátságosan kiinvitált bennünket a partra. Négy whiskyt és egy pohár tejet rendelt, leültünk az egyik napernyő alá és döbbenten hallgattuk Dannyit.

Semmi baj fiúk-sipította barátságosan-semmi baj, ha mondom! Egyszer már úgy is majdnem megijesztettek azzal a telefonálással a második rablás után. Vagy egy félóra hosszat tényleg azt hittem, hogy lebuktak és higgyék meg kutyául éreztem magam. Aztán a másik telefonból rájöttem, hogy újabb rablás lesz és örültem a szerencsémnek. Vagy azt hiszik, nem vettem észre a díszleteket a plafonon? Szinte biztos voltam benne, hogy a kisasszony lapol a plafonon, csak tartottam tőle, hogy esetleg leüt, vagy más módon durván bánik majd velem. De nem, egész idő alatt meg lehettem elégedve a munkájukkal. Hogy most utoljára a mentőket küldték rám ez volt a legjobb húzásuk, a legragyogóbb ötlet.

Barátaim! Ma már gazdag ember vagyok, igazi sokszoros milliomos és ehhez önök segítettek hozzá. Minden biztosítva volt...minden, és nem egy, hanem négy biztosítótársaságnál. Én mindég kissé többet kaptam a tényleges értéknél, mert valahogy megszimatoltam mikor jönnek és a feltaksált értékek nagy részét biztonságba helyeztem. Nem vették észre, hogy az utolsó zsákmányban sincs egyetlen félkarátosnál nagyobb csúcsosra csiszolt SFN minősítésű bluweiss. Ja, vagy ez nem a maguk szakmai területe. Viszont a biztosítónál hat karát volt felírva, ki is fizették! De még ez is csak aprópénz, mert minden társaságnál egészségügyi biztosítást is kötöttem, és sajnos a múltkori szívroham nagyon megviselt. Az ismerős mentőorvos száz százalékos rokkantnak írt ki. Be is kellett zárnom a boltot, munkaképtelen lettem, autót sem vezethetek. Nem tudnának ajánlani egy megbízható sofőrt? Telik rá mind a négy biztósító rendben kifizette a hat milliót....

         Ebben a pillanatban egy álomszép szőke nő integetett felénk a medence felől.

         --Danny darling...hová tűntél olyan hirtelen? Miért hagyod egyedül epekedni a te cicuskádat?

         Rogers gyorsan belállt, a Casanova pózba, felfújta a mellkasát, kifeszítette az izmait, de a platinaszőke menyecske úgy nézett rajta keresztül, mint az ablaküvegen.

         --Hát fiúk, lányok sajnos lassan mennem kell, pedig jól elbeszélgettünk. Még ma átvitorlázok a pocsolya másik oldalára, megnézem Párizst. Ugye nem haragszotok, de nem is lenne jó, ha így együtt látnának bennünket. Az ördög nem alszik, a biztosítók ügynökei mégúgy se.

         --Megyek már drágám, megyek, csak elbeszélgettem a barátaimmal, sipította bántóan éles fejhangon a medence felé...és elkacsázott.

 

Robert Pescador

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#2. 2012. január 6. 19:49
Jó kis csavar van a végén!

Néhány szleng-szót még hírből sem ismerek, de ez az én hibám :-)))
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek