Ritidius (VII)

A végzet beteljesül

 

 

Ritidius állt, és állt a mágiai teendői között. Közelgett egyre inkább az a nap ugyanis, mikor le kellett győznie a harcos Andromédát. Nyár volt, ideje volt a sereget megszervezni.
Állatok alkotta sereg volt. A medvék a palacsintasütővel próbálkoztak, míg a borzok az olívaolajos hordókba tették keserves szaguk zálogát, sok szeretettel címezve azt a fő-főgonosznak. A táj kietlen volt. Mint egy vörös sivatag, úgy nézett ki, közel s távol alig voltak fák, s a dögkeselyűk éneke töltötte be egyedül ezt a halál-zónát. 
A sivatag közepén egy komor hegy állt. Jégbe fordult a csúcsa, s már innen derengett a tetején ülő sötét alak körvonala. Szeméből kék tűz lövelt ki, s olyan ördögi mosolyt vágott, mint aki most szabadult egy koloncházból.
S hangja, mint egy szivaros drogos manusé, megszólalt:
- Mit keresel erre, amerre a sirály se jár.
- Jöttem a hatalmad megdönteni.
Olyan pokoli nevetés hallatszott, hogy az egész hegy belerezgett. A székén trónoló gonosz ember csak ült, s rettenetesen nagy buzogányán támaszkodva kacagott.
- No és ezt hogy szándékoztad megtenni mond, fiam?
- Az erőm által.
- Az erőd.. hmm had meséljek valamit.
Azzal egy szörnyű mesébe kezdett. Valamikor, mikor még csak a csillagok álltak az égen, ő boldog anya volt, s gyermekét elvesztette, mert tudta, a végzete baljósra fordul, mert lepereg az ő élete. Így tudja meg mindenki az igazságot. Androméda volt a fiú anyja. És hogy hazudtak volna e néki? Nem.
Zsarnok volt, s kegyetlen. De anyaként nagyobb a szíve, mint bárkinek.
Ritidius csak döbbenten nézett maga elé, és sírnia kellett. Sírnia, de mégsem engedte. És ekkor tőrt rántott.
Szíven szúrta tulajdon anyját. Bár legyen akkora szíve, mint az űr, olyan üres is. Végrehajtotta hát feladatát, és ehhez nem kellett más segítsége, csak az ő erős, és szilárd akarata. Ekkor felvette az Istenről lehullott sisakot, és apja parancsának ellenszegülve, felvette. Valami furcsát érzett, és valami retteneteset. Olyat, hogy a világ összes bűne az ő lelkén nyugszik, hogy uralkodnia kell az emberek felett. Így bukott el az Androméda hatalma, s lépett helyébe Ritidius Aigetremmar örök birodalma. Nem változott azóta sok minden. Ugyenúgy lettek bűnök, ugyanúgy lettek, és lesznek hősök, akik majd egyszer képesek lesznek legyűrni a sötétséget.

 

 

Előző rész

Első rész


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Danka Balázs
#7. 2011. március 29. 16:25
Ennek örülök, írtam tegnap valamit, remélem az már picit jobban fog tetszeni nektek... De annak jobban örülnék, ha már valaki szeretne tőlem kiadatni :D Annyira boldog lennék.. nem érezném magam ilyen letörtnek, és visszafogottnak. Mert alkotni meg imádok, csak hát még nem vagyok benne a nagy folyásban, hogy ezt megtehessem. Minden esetre remélem, hogy valaha ez bekövetkezik :)
Balage
#6. 2011. március 29. 06:51
Verseid már itt is remekelnek. Költőként nem is szólnék rád semmit :D
Én az írói fejlődésedre lennék kíváncsi, mert ott is megvan az a bizonyos véna, csak még kiforratlanul. Legalábbis a Ritidius-ban.
Ettől függetlenül annyira érződik, hogy benned van a komoly íróvá válás lehetősége, hogy én íróként is szívesen olvasnálak, nem csak költőként. ;o)
előzmény: Danka Balázs hozzászólása, 2011. március 28. 18:00
Danka Balázs
#5. 2011. március 28. 18:00
blog.poet.hu/DankaBalazs tessék. Ízlelgesd nyugodtan :) Ha érdekellek esetleg megkereshetsz :D szívesen írnék már nagyon komolyan is...
Danka Balázs
#4. 2011. március 28. 17:58
nagyon régóta írok... Emlékszem alsóban is már ezzel bolondoztam... verset kelett mondanunk, és én persze, hogy azt prózában tettem :D :) de igazából 12 éves korom óta kezdtem el űzni... kelett valami, amiben kiadhatom az érzelmeim, gondolataim.. mellesleg beírom ide címem :) Másik lapon rengeteg versem fenn van, ha érdekel olvasd őket bátran.
Balage
#3. 2011. március 28. 16:21
Ja, és kíváncsi lennék arra a folyamatra, hogyan alakulsz profi íróvá! :D
Balage
#2. 2011. március 28. 16:21
Nagyon fura befejezés. Ebben most több volt, mint amit kihoztál belőle. Nagyon gazdag a fantáziavilágod, de még meg kell tanulnod bánni vele. Sajnálom, hogy végetért Ritidius kalandja.
Bízom benne, hogy még kifundálsz egy újabb, jobban átgondolt fantasy-t. Szeretem az ilyen írásokat ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek