Ritidius (II)

Az ítélet...

Éjfél volt, ködös mindenfelé az Olümposz. Csak egy megtört lélek világított szinte a megtört sötétségben. Bírái szigorúak voltak, apja hiába védte, Prométeuszi büntetést érdemelt. De nézzük, kik is ítélkeztek felette?
A mindenható Zeusz, az Istenek legfőbbike, villámával agyoncsapta volna a gyermeket, mondván most egy dühöngő szörny öldösi lesben az embereket a tengeren. Poszeidón pusztán egy alapos dádát javasolt volna. Hermész, az Istenek hírnöke pedig, szíve szerint levitte volna az alvilágba. Hádész biztos jó örömmel nézte volna az új kuncsaftot, akit kedvére kínozhat. 
Végül is, mindennél rosszabb döntés született. Gyermek létére megfiatalodott, s kitiltották az Olümposzról örökre.
Célja a végtelen életben szinte angyalként élni. S a büntetés?
------------------------Ötezer évvel később.
Egy fiatal gyermek éppen a padon felébredett, az orvos most hozta vissza a halálból a defibrillátor segítségével. És hogy ki volt ő? Fogalma sem volt, annyit tudott, hogy valami nagyon idegen helyen van, kicsi, és vézna, mint gyerekkorában, és szinte leszakad róla a húgytól bűzölgő ruha.
Hálálkodtak is rögvest a mentősök a kisfiúért. Sikerült vissza hozniuk!
Utána kórházba szállították. Furcsa volt neki ez a világ. Össze-vissza tűk, vizes zacskók, s köpenyben szaladgáló alakok, képzelhetjük, hogy megijedt.
Lassan kezdett felépülni a gyermek, és amint felépült rögvest rossz sors várt rá.
Nem ismert sem apja, sem anyja, így árvaházba került. Szerzett itt jó, és rossz tapasztalatokat is. Habár a csótányokkal hamar megismerkedett az alvás során, sok barátot szerzett. Olyat is, aki bántotta, olyat is, akit megszeretett.
Egy nap egy középkorú házaspár érkezett ide. Őt, és egy lánybarátját vitték magukkal, ekkor közel nyolc évesek voltak.
Az átok csak súlyosabb lenne? Nem elég, hogy időutazott, még fiatalodott is.
Jó szülőkhöz került. Meleg étel, finom paplan várta, hamar iskolába került, s kitanulta a rendjét, és módját az életnek. Megtanult énekelni, táncolni, s az árvaház óta ismert lányt is húgává fogadta. Ő is ügyesen fejlődött. Majd jött a rettegett iskola. Ekkor választották a  szülők őket szét. A fiú elemi iskolába került, a lány pedig balett intézetbe. Szinte egy éven keresztül sírt, és gyászolta húgát Ritidius, de nem sejthette, hogy egy nap ismét összehozza őket a sors, és nem is volt ez olyan messze!

Folytatás következik...

 

Első rész

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#2. 2011. március 17. 16:23
Elizához hasonlóan most én javasolnék.
Mielőtt feltöltöd az írást, érdemes még egyszer-kétszer elolvasnod.
Pl.: rengeteg volt a helyesírási hiba, melyet szerintem te is észrevettél volna, ha átnézed. Ezt javítottam. Amibe nem mertem belenyúlni, az ilyen mondatok:
"sok barátot szerzett. Olyat is, aki bántotta, olyat is," - Barát, aki bántotta?

Ami engem nagyon zavar, az a befejezés. Miért siratná bárki is a húga hiányát, ha külön suliba mennek? Hiszen hétvégente/amikor hazamegy, ugyanúgy találkoznak.

És most jöjjenek a pozitívumok:
"oszeidón pusztán egy alapos dádát javasolt volna." ez bejött :D

Érdekes fordulatot is vittél a sztoriba. Azt hittem, az isteni időkben maradunk. Ez az örök fiatalság vonal sok mindenhez ad lehetőséget. Remélem, megbirkózol vele ;o)
Kíváncsian várom, mivel fogsz előrukkolni, de ne siess vele, inkább legyen minőségi, mintsem gyors elkészítésű ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek