Részlet a Rövid történetek az életemből 16. és 17. rész

Erre a két részletre nem nagyon vagyok büszke, de ez is megtörtént.






16

Valamiért megsértett Gombár Feri, aki az utca végén lakott. Mondtam én Rikinek, hogy bizony akárhogyan is, de megverem Ferit. Riki jót nevetett rajtam, nem csoda, mert Ferinek még a válláig sem értem fel, meg jóval erősebb, idősebb volt tőlem.
 - Na, te ne röhögj! Tudod, hogy lesz? Te mivel idősebb vagy, erősebb vagy, mint Feri, ezért ha erre jön, te lefogod, én pedig megpofozom.
- Hogy neked mit ki nem ad az eszed! Nekem ez nem tetszik.
- Nekem se, de kapja meg, ami neki jár.
Nem sokáig kellett várakoznunk, mert Ferinek minden nap nem egyszer kellett elmennie a házunk előtt.
Minden a terv szerint történt. Pofoztam Ferit, mire Riki megszólalt:
- Hagyd abba! Elég!
Leálltam a pofozással. Feri nem valami kedvesen nézett rám.
- Te kis vakarcs. Még találkozunk, de csak mi ketten.
- Meg ne próbáld, mert akkor én pofozlak meg. Még a szúnyogcsípés is nagyobb volt, mint azok a pofonok, amiket most kaptál.
- Igazad van, nem a pofonok fájtak, bár a szúnyogcsípéstől jobban éreztem őket, hanem állandóan együtt játszunk, most meg nekem estetek. 
Felébredt a lelkiismeretem. Odaálltam Feri elé, és azt mondtam neki: 
- Tudod mit, add vissza a pofonokat, és aki énrám haragszik, kutyaszarral marakszik.
Riki csodálkozva várakozott, mi lesz most, mert ha Feri pofon vág, hát én biztos hanyatt esek. Én határozottan álltam előtte, egyenesen a szemébe nézve.
- Eredj már az utamból, mert sietek. Nincs harag, de többet ne kakaskodj.
Különben kutyaszarral marakodj te, mert te haragudtál énrám.
- Tűnj innen, mert megfogatlak megint Rikivel.
- Hagyjatok ki most már engem a vitátokból, azt sem tudom mi a bajotok egymással.
- Semmi - mondtuk egyszerre.


17

 Ez még akkor történt, amikor hazajöttünk Belgrádból, vagy legalábbis nemsokára jöttünk után...
 A szomszéd asszonynak nem lehetett gyereke, bizonyára ezért szeretett engem annyira. A férje, mint a férfiak többsége, nem játszott velem, de megengedte, hogy felmenjek a lovas kocsira, és ott motyogjak valamivel. Ha meglátott, így szólított meg:
 - Hogy vagy te kutya rác?
 Én nem értettem pontosan mit jelent főleg a rác kifejezés, de sértette a kis négy éves lelkemet ez a megszólítás. Panaszt tettem Etus néninél, a feleségénél. Neki nevetséges volt az egész, de azt mondta: - Oda se neki. Legközelebb, ha azt mondja neked az uram, hogy kutya rác, te köpj nagyot a földre, nézz rá, és mondd neki: Pű, kurva magyar. 
 Ennek sem értettem teljesen a jelentését, de azt tudtam, hogy most én is sértegetem a szomszéd embert.
 Nem sokat kellett várni. A szomszéd asszony utasításait betartottam, meg az lett a vége, hogy haza zavart a szomszéd bácsi, de nem csak elzavart, hanem jött utánam, és nagy hanggal ócsárolt engem az anyámnak. Mikor elmondta a mondanivalóját anyus odafordult hozzám, és megkérdezte:
- Miért mondtál ilyent ennek az idős embernek?
- Etus néni tanított meg rá, mert a szomszéd bácsi engem kutya rácnak hív.
- Igaz ez? - kérdezte az anyám a szomszédot.
- Igaz, de én csak játékból tettem.
- Akkor vegye úgy, hogy ez a kislány is játékból tette.
Eddigre átért Etus néni is, a szomszéd asszony, aki jól leteremtette az urát, aki a bajusza alatt morogva valamit elment haza.
Etus néni meg mosolyogva megsimogatta a hajamat, és azt mondta:
- Ezt jól megcsináltuk. Móresre tanítottuk az öreget. 
Az anyámnak egy cseppet sem tetszett az effajta móresre tanítás.

 

 

Folyt. köv... (02.12-től)

 

Előző rész...

Első rész...

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#15. 2012. január 24. 20:56
Drága Harunalrasid.
Nem értettelek félre, csak azt akartam illusztrálni, ahogyan Te is írod, ma a rác kifejezésnek pejoratív jelentése van. Akkor is az volt! Az egyik portálon lerácoztak, jobban mondva rácofóbiája van az egyénnek, és otthagytam minden további nélkül, ahol a szerkesztő, vagy a főszerkesztő ilyent megenged.
Van egy rövid versikém így szól:

Én sem tudom,
miért fáj,
ha rácnak neveznek,
pedig szerb volt
az APÁM,
de meg ne bántsa
senki a magyart,
mert, magyar volt
az ANYÁM.

Engem az anyám arra tanított, soha ne nézzem a származást, vagyont, csak az embert.
Köszönöm, hogy ennyi időt szántál rám.

Na, azért mégis beválasztottam olyan férjet, ha nagyítóval kerestem volna se találtam volna hozzá hasonló mákvirágot.

Szeretettel: Mara
harunalrasid
#14. 2012. január 24. 12:33
drága mara, nem céloztam és semmire, csak jeleztem, hogy ma már az, hogy rác, inkább archaikus, mint sértő kifejezés.
persze, akkor és ott más volt.
magam is szeretek visszarévedni a múltba, még ha csak a fantáziám szárnyán is.
cinkotán cseperedtem fel, ami kerületté válásáig, meg az után is, tót falu volt. igaz, ott senki nem sértődött meg, ha tótnak nevezték:-)
na, és a nyelvezetük? igyeme na gödöllő, u járásbíróság, gyerektartásból kifolyólag:-)))
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. január 24. 08:03
Mara
#13. 2012. január 24. 08:03
Kedves Harun al Rasid,
ha arra akartál utalni, hogy az nem volt sértő, de bizony igen. Csak egy példa, az öcsém kislánya 3 éves volt, amikor Karlovácon (Horvátország),csak úgy szólította a nevelő: Magyarica (magyarka), és sírva panaszkodott odahaza, Akkor az anyuka, megkérte a nevelőt, a kislányt nevén szólítsa. Utána nem volt sírás. Pedig ebben nem volt semmi sértő szó. A hangsúlyt sem szabad elfelejteni.
Nekem nagyon hiányzott az apám, meg az új környezet, talán érzékenyebb voltam, mint másik gyerek.
Ebből a korszakból maradtak meg bennem az emlékek garmadával. Sok lenne leírni is.
Ja, a pofonokért még ma is szégyenlem magam.!
Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel: Mara
harunalrasid
#12. 2012. január 23. 13:32
az a semmi, ami pofonokba torkollott, azért komoly semmi lehetett! mert semmi és semmi közt akad ám különbség:-)
rác, mi? rácponty, ráckeve, és többiek...megállj, megáll, kutya szerbia!
hogy te mikre nem emlékszel 4 éves korodból!
de azért jó olvasni, a gyerekkor ártatlansága lengi körül, még akkor is, ha most már kevésbé látod ártatlannak.
Mara
#11. 2012. január 23. 11:31
Kedves Fer -Kai, az elsőben nem vagyok biztos, ezért nincs megadva a haragom oka. Az sincs kizárva, hogy csak vélt sérelem volt, vagy"Úgy kezdődött, hogy a másik visszavágott."
Köszönöm a hozzászólásod.
Szeretettel: Mara
Mara
#10. 2012. január 23. 11:28
Kedves Zsuzsa, ma már nekem sem tetszik.
Köszönöm a hozzászólást.
Szeretettel: Mara
Fer-Kai
#9. 2012. január 22. 22:03
Tündéri.
Vagy: tündéri kisiklások.

(De azért mindkettőt a másik kezdte. Vagy nem is?)
Döme Zsuzsa
#8. 2012. január 22. 18:50
Nem is lehet csodálkozni azon, hogy az édesanyádnak nem tetszett az efféle móresre tanítás. Elégedj meg azzal, hogy nekünk viszont tetszik!
Mara
#7. 2012. január 22. 16:04
Köszönöm kedves Kató. Azért nem voltam valami példakép.
Annak örülök, hogy felvidítottalak.
Szeretettel és köszönettel: Mara
Mara
#6. 2012. január 22. 16:01
Köszönöm drága Eliza Beth.
Szeretettel: Mara
Mara
#5. 2012. január 22. 16:00
Kedves Balage,
részletesen kifejtett véleményed hálásan köszönöm.
Szeretettel Mara
Juhász Kató
#4. 2012. január 22. 14:11
Kedves Mara!
Megérdemelték mindketten, amit kaptak.
Jót nevettem rajta, ne szégyenkezz!
Eliza Beth
#3. 2012. január 22. 13:11
Én is szeretem őket! :-)))
Balage
#2. 2012. január 22. 09:20
Imádom ezeket a gyermeki történeteket. Sztem nincs mit szégyellned rajtuk. Az elsőnél a szúnyogcsípéseket áldozatod sem vette komolyan, a másodiknál pedig csak azt tetted, amit neked tanácsoltak. Én megmosolyogtam mindkét sztorit, és nagyon imádom őket.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!