Rendhagyó olvasónapló a Koldus és királyfi és a www.tollal.hu olvasása közben

Amikor Micimackó minden mértékletességet nélkülöző mézlakmározása után (és miatt) beszorult Nyuszi barlangjába,

 

Róbert Gida megígérte neki, hogy addig is, amíg a csekélyértelmű mackó le nem fogy, könyveket olvas fel neki. „Igen ám, de van-e olyan könyved, amelyik meg tud vigasztalni egy „Beékelt Mackót az ő Nagy Megszorultságában?" - kérdezte tőle bánatosan Micimackó.

Erre gondolok most én is. Olyan rendkívüli, felemelő, szép olvasmányra, megható történetre vágyom, amelyben az igaz ember elnyeri méltó jutalmát, a gonosz megbűnhődik, a végén pedig minden jóra fordul. „Igen ám, de van-e olyan" könyvem itthon, amelyik „meg tud vigasztalni" ezen a borús, fázós téli estén?

Ösztönösen érzem, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom táján kell körülnéznem. Lássuk csak! A legapróbbaknak való gyermekirodalom, a Hóc, hóc, katona, a Mesebolt, a Bóbita és a többi már évekkel ezelőtt unokáimhoz vándorolt, de ifjúkorom néhány kedvenc olvasmánya - a Tamás bánya kunyhója, a Koldus és királyfi, A Sugár úti palota, A lipcsei Tamás-templom karnagya, A kis herceg meg a Micimackó - az alsó polcon vár újbóli felfedezésre.

Mark Twain Koldus és királyfi című művét választom - de előtte még rákattintok a tollal.hu-ra, megnézem a szerelmes versek pályázatára legutóbb beküldött költeményeket, s csak ezután veszem alaposan szemügyre a könyvet. A kiadás évéhez képest meglepően jó állapotban van: barna vászonkötésének külső papírborítója is ép, szép. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában 1955-ben (!) megjelent kötetnek 42 forint (!) volt az ára...

Régebben nem érdekelt, ki illusztrálta egyik vagy másik könyvet, most azonban kíváncsian és elismerően nézegetem, nagyra tartom Kass Lajos művészi grafikáit... Az illusztrációról váratlanul eszembe jut béka meséje az oroszlánt rajzoló kislányról, ezért gyorsan belépek a tollal.hu-ra, megnézni, vajon visszatért-e közénk béka.

Nekiveselkedem az olvasásnak. Régebben a cselekmény kötött le elsősorban, képes voltam oldalakat kihagyni, leíró részeket átlapozni azért, hogy minél előbb megtudjam a végkifejletet; most egyetlen sort, egyetlen szót sem mulasztok el, élvezem a választékos, gördülékeny, szép stílust. A második fejezet olvasása közben előre is lapozok megnézni, ki fordította a könyvet. Jékely Zoltán. Jeles munkát végzett.

Hogy így kizökkentem az olvasásból, visszatérek a tollal.hu-ra, s elolvasok néhányat szerzőtársaim alkotásai közül, aztán ismét kezembe veszem a Koldus és királyfit. A filmen is látott történet elvarázsol. Elfeledkezem a máról; a régi London utcáit rovom a koldussá lett kis királlyal, s mélységesen együttérzek az uralkodóvá vált Tommal; mindkettőjüknek úgy drukkolok, akár az ifjúsági regény írója, aki „részrehajlás nélkül mindkét sorsnak a legalaposabban végére járt, mint aki maga is hol koldusnak, hol királyfinak álmodja magát..."

Éjfél felé járhat az idő, amikor elhatározom: hagyok a könyvből másnapra is, tartson minél tovább, ami jó. Elalvás előtt még rákattintok a tollal.hu-ra, az újabb írásokat böngészem.

Másnap folytatom az olvasást. Érdekes módon most a fejezetek találó, tartalmat jól összefoglaló címeire is kiterjed a figyelmem: A királyfi fogságban. A királyfi szökése. Hendon-Hall. Kitagadva. Börtönben. Az áldozat... London felé... Az utolsó részek előtt röpke pihenőt tartva elolvasgatom a tollal.hu-n, mit írtak mostanában a többiek, aztán megint a Koldus és királyfi... Már csak a befejező részek vannak hátra: A koronázás napja, Edward mint király... Igazság és megtorlás.

Hát mégis csak van igazság a Földön!

Katarzis is.

Nem lep meg, hogy a könyvet annak idején 75.000 példányban adták ki.

Boldogan evickélek vissza a tollal.hu-ra, ahol végre rábukkanok béka üzenetére. Azt írja, állatkertet is szívesen rajzol nekem, nemcsak egy, a dolgok között rendet tévő oroszlánt...

Elhatározom, hogy legközelebb a Micimackót olvasom - ki tudja, hányadszor - újra.

Írjak-e arról is?

 

 

Döme Zsuzsa

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#6. 2013. március 11. 11:08
Ez kimaradt első megjelenéskor. Tetszett. Grat!
béka
#5. 2011. március 6. 21:28
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem ez írásra.:)
Az én régi kedvenceimből most hirtelen a Lottik jutnak eszembe. Azt is ajánlanám levenni a polcról!
katuska
#4. 2011. február 26. 20:55
Írjál hát! Mármint a Micimackóról. Boldogult ifjúságom kedvencei közül ez volt az egyik. Illetve ma is az. Elő is veszem a polcról :))
Döme Zsuzsa
#3. 2011. február 26. 17:53
A T. Szerkesztőség találta a képet - köszönet érte! -, én sajnos nem értek ilyen bonyolult technikai műveletekhez.
Eliza Beth
#2. 2011. február 26. 16:58
De jó volt! Azért sem néztem meg előre, ki írta ezt, de egyáltalán nem csodálkozom, hogy te voltál, kedves Zsuzsa!

A kép a bemutatott könyv borítója, vagy csak egy a netről? Mert ha az, akkor hűűűűűűűű, de régi már az a film (meg én is!)
Nekem valami keménytáblás rémlik, hogy olyan volt, de nem esküszöm meg rá.... Azt hiszem, a Verne-könyvekkel együtt új gazdát találtak egy ismerősöm gyerekeinél...
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek