Rejtélyes vihar

Természetellenes jelenség, rettegés, borzalom...

 

Fent a faluvégen, sűrű sötét felhők gyülekeztek. Ha rájuk nézett az ember, a változatos színű égbolton végigvonuló tömbjük több állatformát öltött. Lassan a Hold is elődugta sápadt képét, átvilágítva a fekete, koromfekete, meg szürkés-fehér határt. Félelmetesen gyorsan száguldottak valami ellenállhatatlan erő hatására, ami nem lehetett más, mint a kegyetlen durvaságával a falu felé rohanó tomboló szél. Kísérteties estének néztünk elébe, az állatok is mintha érezték volna a bajt, siránkozva, nyöszörögve könyörögtek, mintha azt kérték volna tőlem, hogy engedjem be őket a lakásba. A láncra kötött öreg házőrző kutyám, is berohant a pajtájába, majd kis idő múlva kiszaladt, és nyugtalanul viselkedett, ahogy még soha nem láttam. Rettegés érzése fogta el az ember szívét, amikor az esti homályban egy-egy borzasztó, messze távolságra kisugárzó villámcsapás világította meg az egész földet. Rettenetes csattanások közepette zengett az ég, hosszas morajlással fejezve be haragját. Át nem tekinthető sötétség uralkodott mindenhol, az utcán még egy lélek sem járt. Mintha a világvége következne, úgy festett a táj. A távolból kutya vonyítás hallatszott, mint télen a farkasfalka üvöltése. Hirtelen az égzengést kellemes hangjával, a község harangjának kongása zavarta meg, hogy rezgésével más irányba terelje a veszedelmes, készülőben levő vihart. Már késő volt, hatalmas zuhogással, erős széllel együtt megérkezett az eső. Azt hittem, hogy a ház tetejéről a cserepet mind lefúja a süvítve tomboló őserő, de ez nem történt meg, hála Istennek. Az éjszakában kibátorkodtam megnézni, mi történik. Amint az udvarba léptem, iszonyatos kép tárult elém.

Egy tiszta fehér lovon egy sötét alak ült, ott kint az udvar közepén. Amikor rászóltam, ki a csoda, és mit keres éjszaka ebben a csúnya időben nálam, felém fordította a lovát, és visítozva azt ordította nekem. „Itt a vég, ma éjszaka, te már többé nem léped át ajtód küszöbét, halálnak- halálával végzed napjaidat!" Kétségbeesve néztem rá, és ekkor láttam meg, hogy a szemei olyan pirosak voltak a sötétben, mint katlanban a parázs. Ordítani akartam, de a számat mintha valaki befogta volna, meg sem tudtam szólalni, megbabonázott ez a piros szemű, démon, sátán, szellem, nem tudom elképzelni, hogy mi lehetett. Borzasztó volt a találkozás, azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni azt az éjszakát. Teljes sebességgel nekem indult a lovával, vágtatott, mint a szélvész, és amikor egy méterre lehetett tőlem hirtelen megfordította a lovát, a kert tetején simán átrepült, és vissza sikítozott nekem, hogy most szerencsém volt, mert még nem jött el az időm, de szemmel fog tartani. Az eső közben megcsendesedett, a villámlás is eltűnt, valamint a csúf fekete felhők is elhagyták az égboltot. Szorongással tele, rettegve, reszketve ébredtem reggel, gyönyörű napsütés üdvözletében. Az udvar szép száraz, lópatának nyoma sem volt, és az éjszaka még eső sem esett. Álmomban rettenetes éjszakát éltem át, de nyugalmat hozott a reggel kék égboltja a Nap sugaraival átitatva.

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
janos
#13. 2011. augusztus 31. 09:16
Nagyon szépen köszönöm a kedves biztató szavakat.
Már gyerek korom óta ilyen ,nem is félénk inkább elővigyázatos voltam. A félelmek amik léteznek most már gyengébbek, át estem egy pánikrohamon ami meg pecsételte 2-évre az életemet. Jó úton haladok, a gyógyulás felé. Ha igaz. Puszi! János
dezsoili
#12. 2011. augusztus 30. 22:19
Kedves János! Olyan szépen mutattad be ezt a lelkedben dúló vihart, hogy szinte éreztem a képzeletbéli szél súrlódását. A fehér ló, a lovas rajta, mind a félelmeid, s e hatalmas álombáli viharban benne az egész életed, minden rossz, ami csak történt valaha is veled. S, hogy ezt még meg is osztod velünk? Nos, az egy hatalmas plusz, amiért most köszönetemet fejezem ki. Az írás nagyon jó, tanulságos, mert el lehet mondani így is, kik vagyunk, mit érzünk, és mik a félelmeink. Talán azáltal, hogy kiírtad, már el is múlt. Alkoss János, mert szépeket, nagyon jókat írsz. Gratulálok, Ili.
janos
#11. 2011. augusztus 30. 18:20
Köszönöm Eliza!
Azt akartam elérni, hogy legyen csattanója.
Hogy ez mennyire sikerült nem tudom de azt látom nem kaptam rossz kritikát tőled sem.
Reménykedem, hogy egyszer majd ha eljön az idő nekem is lesz egy saját könyvem.
És ha nem könyvem,
Akkor legyen, könnyem.
A boldogságtól és a nevetéstől.
Puszi, János
Eliza Beth
#10. 2011. augusztus 30. 17:09
Érzékletes leírással kezded, átmész borzasztóba, aztán a végén szerényen közlöd, hogy felébredtél.... Jó a vonalvezetés.
janos
#9. 2011. augusztus 30. 14:28
Köszönöm szépen Csaba .
Igyekszem.Üdv. János
Bedő Csaba
#8. 2011. augusztus 30. 14:17
Szevasz János!
Nagyon szemléletesen írtad le ezt képzelgéssel egybekötött természeti csodát.
Gratulálok!
janos
#7. 2011. augusztus 30. 14:00
Köszönöm Mara édes!
Nagyon Jól érzem magam veletek.
Kívánom, hogy nagyon soká együtt legyünk.
János
Mara
#6. 2011. augusztus 30. 12:32
Kedves János, szép természeti jelenséget muattál be, de sose félj, álmodban a fehér ló , egészséges, és még repülni is tud, csak jót jelenthet. Ő vigyáz rád, lovasa kismiska mellette.
Szeretettel gratulálok: Mara
janos
#5. 2011. augusztus 30. 10:33
Igen Drága Kató !
A lovas az én elképzelésem alapján van le írva,
Még borzasztóbban akartam , de csak így volt pillanatnyilag, elképzelő erők.
Köszönöm, hogy olvasol.
Puszi!
János
janos
#4. 2011. augusztus 30. 10:27
Kedves Balage!
Nagyon boldog vagyok ezekért a szavakért.
A stilusos az nálunk majdnem minden nap használatos szó, úgy tudom, hogy magyar szó.. de a románok is használják : 'stilul tau' változatban.Az a betűt (ö)-nek, az s betüt pedig sz-nek. kell olvasni, ami azt jelenti, hogy a te stilusod. Nagyon szépen köszönöm a hozzám intézet kedves véleményt.
János
Juhász Kató
#3. 2011. augusztus 30. 09:40
Kedves János!
Nagyon szépen írtad le a vihar közeledtét.
A lovas ugye, csak álom volt?
Balage
#2. 2011. augusztus 30. 08:38
Minden tiszteletem a tiéd János!
Tudnod kell, hogy hihetetlen mértékben fejlődsz. Látszik, amint írásaidban keresed a stílusodat(nem tudom, így mennyire magyaros, de remélem, érted mire gondolok).
Ha arra gondolok, milyen írásaid voltak fél éve, és miket írsz mostanában, mintha kicseréltek volna.
Le a kalappal!

U.I.: És grat ehhez az íráshoz is! :D
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek