Reflexiók - Tőkésnek igaza van, hogy a titkosszolgálat diverziót folytat a magyar egyházak ellen

Nagy hibát követünk el, ha figyelmen kívül hagyjuk az autonómia esetében, hogy kiknek a kezében van az ország, és hogy azok a diverzió magasan képzett szakemberei.

 

Amit Román Győző ír a Székely Hírmondóban, A füleseké az ország című cikkében, http://www.hirmondo.ro/web/index.php/velemeny/15892-flesek-orszg.html , azt a saját bőrömön tapasztaltam. Aki 89 előtt meg volt figyelve, az 89 után is meg van. Húsz évesen, katonaként még ahhoz is volt szerencsém, hogy egy külföldre küldött levél miatt a katonai titkosszolgálat is kihallgasson.

 

Tőkésnek igaza volt – mert van igaza is – amikor Tusnádon azt nyilatkozta egy lapnak, hogy a magyar egyházak ellen romboló diverziót folytat a titkosszolgálat – ezt én lelkészként tapasztaltam 92-95 között. (Megjegyzem, most nem vagyok lelkész. Kirúgtak ivászat, kártya-pénzben, játékgép, kötelességmulasztás miatt.)

 

Az ifjúságnak bulikat rendeztem. Besúgókat küldtek oda rendbontani. Az urakról megtudtam később, hogy besúgók, de ettől függetlenül, már akkor sejtettem, hogy mire megy ki a játék.

 

Sok esetben, a “megtért kommunisták”, beépülő emberek az egyházakba – és “kikérik” maguknak az első padokat a templomban.

 

A lelkészi hivatal telefonját lehallgaták. Nem technikai úton, telefonista által – kézi kapcsolású központhoz tartozott a falu. Ő maga mondta, hogy hallgatóznak. Na nem azt mondta, hogy a füleseknek, csak elárulta, hogy jóbarátja az a titkosszolgálati tiszt, F, ki a lelkészekért felel. Ebből nem volt nehéz levonni a következtetést, hogy nem csak személyes kíváncsiságból fülel. Megint nem nehéz azt a következtetést levonni, hogy ha füleséknél valaki felel a lelkészekért, akkor azok meg vannak figyelve.

 

Valószínű, hogy ugyanaz a telefonista lehallgatta a katolikus pap kollegát, ki nőjével csevegett. Szélnek eresztette a hírt a faluban. A kollega az elmegyógyászaton kötött ki, kórházi kezelés lett belőle. Vajon nem tudatos diverzió volt?! A lelkészek gyengeségeit nagyon kihasználták.

 

Csak lelkészségem idején, mivel a falúban “véletlenül” összetalálkoztunk, vendégem volt egy hasonszőrű intézmény elektronikusa – egy utcában születtünk. Előhozta a lehallgatás dolgát, hogy mivel hallgattak le a kommunizmusban. Tüntetően kivette a telefonból az állítólagos lehallgató mütyürt. Félrevezetés volt.

 

Egy nagyon különös esemény, csak a lelkészkedésem idejéből. Egy este későn mentem haza. Az ablak be volt törve. Vérnyomokat találtam, melyeknek a pozíciójából megállapítottam, hogy a tettes a bal kezét vágta el. Hívtam a rendőrt, kinek mondtam is, hogy egy elvágott bal kezűt keressen. Már akkor éjszaka meg is találta. A bal keze volt elvágva. De mi a különös ebben? Aki betörte ortodox volt, és neve alapján magyar, a faluból. Miért törte be?! Több változata volt hazugságainak, és azok is erőltetettek. Hogy nem köszöntem neki Szentgyörgyön. Akkor még frissen voltam kinevezve, keveset ismertem. A másik változat, hogy valakivel összeszólalkozott a kapu előtt, hozzám szaladt be és én nem nem engedtem be. Ennek a másik változata szerint ahogy üldözte az illetőt, felszökött a teraszára, úgy esett az ablaknak és törte be. A hazugságok ma is kérdőjelek számomra, hogy mi is volt ez az ablaktörés. A rendőrfőnök nagyon aggodalmaskodott, nehogy valami nemzetiségi konfliktusnak legyen beállítva.

 

Kirúgatásom után a papságból, Szentgyörgyön telepedtem le. Megismerkedtem F-el, egy vendéglőben. Ivócimborák lettünk. Gondoltam, a beszélgetéseink nem csak neki, nekem is hasznosak lesznek. Az egyik líceumban tanítottam történelmet. Nem rejtettem véka alá a román történelemmel kapcsolatos magyar véleményeket sem. Egy nap amikor “összefutottunk”, figyelmeztetett, hogy vigyázzak miket mondok órákon. Annak idején volt egy nagy műbalhé, hogy a szekusok gyerekeket, kiskorúakat használtak besúgónak, hogy az nem volt morális. Hát engem vajon nem azok köptek be?! Az illető már nyugdíjas. Néhány éve tényleg összefutottunk, és elhencegte, hogy nála jobban nem ismeri senki a lelkészeket.

 

Csak Szentgyörgyön történt, az egyik kocsmában megismerkedtem egy telefonos műszerésszel, akinek a munkahelyére kódolt ajtón mentek be. Az illető nem rejtette véka alá, hogy tudja mit beszéltem lelkészségem alatt, a Kolozsvárt lévő barátnőmmel.

 

Szentgyörgyön, a történelemtanárkodásom idején észrevettem, hogy az egyik történelem tanár kollegára rá van állva az egyik kolleganő, fülesék mebízásából – meg rám is. Nem volt nehéz rájönni, a kolleganő elkotyogta nekem, hogy a titkosszolgálati tiszt F. szeretője volt, és a gyerekeinek egy része tőle vannak. Szóltam a kollegának, vigyázz, mert aki neked segít fordítani, az rád van állítva titkoséktól. A kollega visszamondta. F. megállított az utcán és megfenyegetett, hogy vigyázzak. De azután is ittunk tovább, mintha mi sem történt volna.

 

Egyik kocsmázásunk alkalmával F. be akart szervezni a szekták ellen. Mondtam rendben, lássuk mi sül ki belőle. De hozzátettem, hogy a magyar egyházak ellen nem dolgozom. Többet nem hozta elő.

 

Az ő esetükben egy nagyon fontos dologra nem szoktunk odafigyelni, hogy ők a vakvágányra futtatás mesterei. Tudják, befolyásolással, hogy kell egyéneket, közösségeket eltéríteni eredeti céljuktól.

 

Nagy mesterei a lejáratásnak is, hogy ha két székely veszekszik a neten, egymásról kipakolnak, akkor hogyan járassák le egymást, kölcsönösen – tudtukon kívül titkosszolgálati segítséggel. Ez úgy történik, hogy barátként jelentkezik egy füles ügynök a neten és pletykával, vagy tényleg igaz történettel szolgál az ellenfél lejáratására. Így segítenek, hogy két székely egymást kölcsönösen lejárassa, egymást semlegesítsék fülesék nagy megelégedésére. Természetesen itt olyan székelyekről van szó, kik a hatalomnak nem tetszenek és gondoskodni kell arról, hogy egymás kölcsönös lejáratása által a kellemetlen embereknek ne legyen hihető szavuk a neten.

 

Továbbá a manipuláció teteje, hogy a róluk szóló írások nem örvendenek nagy népszerűségnek, tehát meg tudnak maradni a háttérben, mint a hatalom igazi birtokosai.

 

De kérdem én azt, hogy vajon csak eddig mentek el fülesék, vagy tovább is?! A kilencvenes években, Gyergyósalamáson a Marosban találták meghalva, hátrakötött kézzel, Hompoth Károlyt, az ottani RMDSZ elnököt, aki a nemzetiségileg vegyes községben kiharcolta a magyar osztályokat.

 

Nagy hibát követünk el, ha figyelmen kívül hagyjuk az autonómia esetében, hogy kiknek a kezében van az ország, és hogy azok a diverzió magasan képzett szakemberei.

 

 

Nagy Attila (Puli) - Székelyföld

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
NagyAttila(Puli)
#3. 2010. november 18. 09:17
Én nem ezt tartom az itteni legjobbnak, a zen írásaimat, azokat tartom jónak.
Tudod az én írásmódom a gondolati napló jellegű írás, a spontán írás, ahogy jön, aztán, hogy milyen lesz az már mindegy.
előzmény: Balage hozzászólása, 2010. november 9. 13:16
Balage
#2. 2010. november 9. 13:16
Kemény...
Talán az eddigi legjobb írásod, kár hogy erről szól. Kár, hogy még mindig vannak ilyenek...
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek