RD -A döntés

Gyorsan a fülére tapasztotta tenyerét, de már hiába. Bezártsága vékony falú üvegpalotája csörömpölve széthullott, és a dúdolás még jobban felerősödött, mintha minden fal azt visszhangozta volna. ..

 

 

Már látni sem lehetett a gőztől. A zuhanyrózsából ömlő tűzforró víz dühödten marcangolta a bőrét, de ő, vörös kőbe faragott fakír, meg sem mozdult, csak állt alatta behunyt szemmel. Külső merevsége hűen tükrözte a lélek katatóniáját. Már órák óta, vagy csak néhány perce csapkodta testét a víz? Ki tudja? Nem emlékezett; nem akart emlékezni. Sem a vízre, sem semmi másra. Nincs gondolat, nincs érzés, jó ez így, dúdolgatott benne a fájdalom, először csöndesen, majd egyre hangosabban, zavaróbban, idegesítőbben. Nem akarta hallani. Gyorsan a fülére tapasztotta tenyerét, de már hiába. Bezártsága vékonyfalú üvegpalotája csörömpölve széthullott, és a dúdolás még jobban felerősödött, mintha minden fal azt visszhangozta volna. Képtelenség volt tovább kívül maradnia, a hangok nem engedték. Vissza kellett térni a valóságba, ahol az égető vízsugarak azonnal elviselhetetlen ostorcsapásokká fokozódtak. A sűrű, forró gőzben szinte nem kapott levegőt. Gyorsan kilépett a kabinból. A csapot el sem zárta. Hadd folyjon, hadd zubogjon, kit érdekel.

Letörölte a tükörről a vastag párát. Megdöbbent, amikor meglátta benne leforrázott testét. Vörös volt, mint a nyers hús, mintha bőre nem is lett volna. Olyan mindegy, vonta meg a vállát, s a mozdulattal egykedvűsége is visszatért. Most már képes volt hűvös tárgyilagossággal szemlélni magát. Egy idegen nézett vele farkasszemet a tükörből. Közelebb hajolt hozzá. Fiatal vagy még - húzta el a száját. Csupán néhány felületes szarkaláb bizonytalankodott a szeme körül, azokat is csak akkor lehetett észrevenni, amikor mosolygott, mint most is. Már ha mosolynak lehetett nevezni ezt a kínos szájrándítást. Végighúzta kezét az arcát borító sűrű borostán. A kemény szőr hangosan sercegett az ujjai alatt. Levette a polcról a borotvahabos sprayt, és jókora adagot fújt a tenyerébe. Komótosan bekente az arcát, állát, bajuszvonalát, aztán nekilátott a borotválkozásnak. Mire a fogmosással is végzett, a teste visszanyerte normális színét. Ahogy lehűlt a bőre, egyre inkább kezdett fázni. Didergős-libabőrösen belebújt fürdőköpenyébe, és a nappaliba ment. Levágta körmeit a kezéről és a lábáról is. Nem sikerült valami jól, de nem is csoda, hiszen Ágnes sosem engedte, hogy saját magát manikűrözze. Bízd rám magad, én ehhez jobban értek - mondogatta mindig, és olyan ügyesen rendbe szedte, mint egy szakképzett manikűrös. Hirtelen a levegőbe csapott, mintha egy szemtelenkedő legyet akarna elhessegetni. A lényeg, hogy tiszta - mondta ki hangosan, hogy az emlék szétfoszoljon, majd mintegy lezárva a gondolatmenetet, gondosan összeszedegette és a szemétbe dobta a szőnyegre hullott körömdarabokat. Csak ezután nézett a támlás székre, ahová már előzőleg odakészítette a legjobb öltönyét, a vakítóan fehér inget, melyet Ágnes vasalt hibátlanra, és azt a nyakkendőt, amelyet karácsonyra kapott tőle. Vadonatúj alsónadrágot és zoknit húzott. Mindig adott a rendezettségre. A nyakkendőkötésnél újra csak az asszony jutott eszébe. Ez is az ő privilégiuma volt. Senki nem tudott úgy nyakkendőt kötni, mint ő. Amikor már fényesre suvickolt fekete ünneplőcipője is a lábán volt, elégedetten nézte meg magát a nappali faragott rámájú tükrében. Igen, így jó lesz - mondta tükörképe szemébe nézve, és elindult, hogy körülnézzen a házban.

Mindent rendben talált. Nem is lehetett másként, hiszen zuhanyozás előtt mindenhol alaposan kitakarított, még a szennyest is kimosta. A tiszta, illatos ruha ott száradt a mosókonyhában. Utoljára hagyta a hálószobát. Már attól is a torkában dobogott a szíve, hogy megérintette a kilincset. Végül erőt vett magán és kinyitotta az ajtót. Az eléje táruló kép furcsa mód megnyugtatta. Szép rend és kellemes meleg volt odabent. A széles franciaágy sima brokáttakaróján piros selyemruhában, feküdt Ágnes, arcán földöntúli békesség tükröződött. Az évek múlásával is megőrizte lányos karcsúságát, az egykori menyecskeruha még most, két gyermek után is jó volt rá. Két oldalán, ünneplő ruhában Luca és Dani. Mindhármuk haja szépen megfésülve. Milyen gyönyörűek, simított végig rajtuk a tekintetével. Leült az ágy szélére, és még egyszer végiggondolt mindent. Biztosan akarta tudni, hogy helyesen cselekedett.

Minden erejüket, pénzüket, szabad idejüket ebbe a szép házba ölték. Sosem szórták a pénzt, és a munkától sem féltek. Az üzemben, ahol dolgozott, mindig vállalt túlórát, ha lehetett, és Ágnes is megtalálta a módját, hogy mellékes keresethez jusson. Kellett is, hiszen a bankkölcsön úgy nehezedett rájuk, mint valami hatalmas hegy, melyet a gyors sodrású hegyi patak évezredek alatt sem tud elhordani. A munka nem szégyen, vallották mindketten, és minden alkalmat megragadtak, ami csak adódott. Addig nem is volt baj, amíg fel nem számolták a céget, ahol dolgozott. Hiába járta végig a munkakeresés összes lehetséges útját, semmit nem talált. Eleinte csak a számlákat nem tudták fizetni, később már a banki hitelt sem. Az utóbbi időben egyre többször hallotta, hogy lakásokat, házakat árvereznek el, hogy családok kerültek az utcára. Sajnálta azokat a szerencsétlenül járt embereket, de ilyenkor mindig abban reménykedett, hogy a rossz dolgok csak másokkal történnek, velük ez nem fordulhat elő. Sosem gondolta, hogy egyszer az ő életükbe is betolakszik a végrehajtó. Aztán mégiscsak megtörtént. Nem engedhette, hogy a családja megélje, amint kiteszik őket a saját házukból, amiért annyit dolgoztak. Hogy is tudta volna elviselni a gyermekek riadt, értetlen tekintetét, Ágnes szomorúságát?

Felállt az ágyról. Mindhármukat megcsókolta. - Nemsokára találkozunk - mondta bizonytalanul. Fellépett a szoba közepén álló székre, és megfogta a csillárról lelógó kötelet. Ugye jól döntöttem? - nézett az asszony szelíd arcára, mintha tőle várná a megerősítést.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
vackor
#12. 2012. december 3. 19:25
Köszönöm.
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. december 3. 17:20
Answer
#11. 2012. december 3. 17:20
Remek írás!
vackor
#10. 2011. február 27. 19:24
Valóban, Internet Explorerrel az ajánlón kívül semmi nem látható.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. február 27. 16:23
Eliza Beth
#9. 2011. február 27. 16:23
Mármint a művel :-)
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. február 27. 16:23
Eliza Beth
#8. 2011. február 27. 16:23
Csak még mindig nem látják az IE-sek... :-(
előzmény: szerkesztőség hozzászólása, 2011. február 27. 16:17
szerkesztőség
#7. 2011. február 27. 16:17
Persze, benne vagyok.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. február 27. 12:13
vackor
#6. 2011. február 27. 15:59
Köszönöm. Sajnos ez is valóságalapú történet.
Nem véletlen, ha többünket is foglalkoztat.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. február 26. 21:29
Eliza Beth
#5. 2011. február 27. 12:13
Erről most az jutott eszembe, hogy csinálhatnánk itt is egy játékot, ami sok helyen van. Egy adott címre-témára mindenki ír valakit, már aki játszani akar, tét nélkül...
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. február 26. 21:29
Eliza Beth
#4. 2011. február 26. 21:29
No, most elolvastam én is....
Ez nagyon kemény! De nagyon jó. És nagyon-nagyon szomorú...

Furcsa, hogy én is írtam egy hasonló témájút, a 2011-es év első órájában... ugyanezzel a címmel. Egyelőre várakozik a gépemen...
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. február 26. 21:22
Eliza Beth
#3. 2011. február 26. 21:22
Firefox kell hozzá, amíg nem javítják...
előzmény: katuska hozzászólása, 2011. február 26. 21:03
katuska
#2. 2011. február 26. 21:03
Hova döntöttétek, mert nem találom. Most akkor döntsétek el, jó? :))
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek