Radnai István: Töredékek

"...a harangkötelet meghúzza szívünkbe lép szeges bakanccsal..."

 

 

kapubálványok vagyunk

betetőzetlen életek

mire befejezik faragásunk

kiszökünk a kiskapun

 

 

*

 

 

indaégig érő fákon

gyümölcs-őseink

csonttá száradnak

 

 

*

 

 

kalákában rontjuk meg

a világot hozzátesz mindenki

akarod-e hogy kimaradjak

 

 

*

 

 

a tévhitek pöfögő szekerei

belénk hajtanak hatalmasra

tátott éhes száj vagyok

 

 

*

 

 

mindszentek éjjelén

a harangkötelet meghúzza

szívünkbe lép szeges

bakanccsal halottak

sápadt napja

 

 

*

 

 

egy gyertyát vagy mécsvilágot

 

elfújt a szél

valahol

 

 

*

 

 

fülemben zúg a süket csend

hangolnak a haláltücskök

 

 

*

 

 

a kiskapun

ma

kiszöktem

mégis

 

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mara
#5. 2013. november 1. 13:18
Kiváló alkotásodhoz szeretettel gratulálok: Mara
Arany
#4. 2013. november 1. 10:07
"szívünkbe lép szeges
bakanccsal "

Jaj, mennyire igaz az érzés..

Köszönöm!
rapista
#3. 2011. november 1. 20:03
köszönöm érdekes fejtegetésedet! Fer-Kai!
Fer-Kai
#2. 2011. november 1. 09:24
Számomra ezek a minimalista töredékek sokkal többet mondanak, mint a sokszor (öncélúan is) túlburjánzó versek.
Filozofikus tartalmuk hitelesebb - olyan szívből jöhetnek, amely kezd késszé válni arra, hogy elengedje a földi hívságokat.
Ehhez nagyon sokan - akarva-akaratlanul - hozzásegíthették a költőt, sokszor legjobban épp azok, akik a legfájdalmasabban.
A tükörbe nézés, önmagába szállás, egyszerűbbé, nemesebbé válás jelei lehetnek ezek a töredékek, amelyek a teljesülés ígéretei.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek