fényárgirlandok kifeszítve
tolong a város sok ismerős
Katim köszöntik mindenfelől
mert szegedinek csak ő az ős

s oly fiatal mosolya bujkál
az árkádok alatt kopog
sarka megáll a keresztútnál
a lámpa előtt topog topog

nálunk a Mikulás lila ruhában
míg kacér kalapjára ül az álom